Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

588 A TÖBÖK KIŰZETÉSÉTŐL városi biró, Barutányi Mihály, valamint még néhány szenátor: Katies Ignácz, Sirisaka György, Istókovics Mihály, Szokoly János, Rajnies Ignácz, kiket az utóbbi zavarokban állásaiktól meg kellett fosztani, te­kintve a királyhoz benyújtott kérelmeikben fölhozott indokokat, javaik visszaadatnak s bűneikre a feledés boríttatik. Az átalakulás azonban nem folyhatott le simán, mert bár az új urbá­riumok az adózás mennyiségét illetőleg kedvezni látszottak a jobbágy­ságnak, mivel az úrbériséget szigorú összeírás s a földek osztályozása előzte _meg; mindazáltal a jobbágyságnak számtalan, eddig meg nem adóztatott java az úrbérbe bevonatván, az újításoktól irtózó népbe az új úrbériség nem­csak általános ellenszenvet keltett, de valóságos mozgalmat, néplázadást idézett elő, melynek lecsillapítására a vármegye nem tudott eszközöket találni. 1766. év majus 3-án tartott közgyűlésből a vármegye fölirt a hely­tartótanácsnak, hogy a népség mozgalma egyre növekszik. Leírta a láza­dások egyes jeleneteit, kérvén, hogy azokat gyógyítsa s az uraságoknak, kik saját hibájukon kívül károsodnak, legyen segítségükre. A lázadás oly általános jelleget öltött, hogy fölsőbb számítások foly­tán Baranyát kénytelenek voltak katonasággal megtölteni, melynek két krajezár fizetését egy krajczárral fölemelték s a vármegyét katonai zár alá vették. A had székhelye Pécs volt. A pandúrok., számát is fölemelték 24 lovasra és 50 gyalogosra ; a néptől pedig elvették A puskákat A puska­por elárusítását és vevését hatósági engedélytől tették függővé. A nép elégületlenségét s a lázadást főleg az okozta, hogy a vármegye tagjai, kiket az úrbériség elkészítésével megbíztak, nagyon iskolaszerűén s az utasítások túlszigorú megtartásával végezték dolgukat s így magának a jobbágyságnak panaszát meg nem hallgatták, mely tárgyukhoz szigo­rúan nem is tartozott, hanem a panaszokat az úriszékhez utasították. Az uraságok pedig ez átalakulási korszakban fölöslegesnek tartottak úriszé- ket tartam s így a nép nem kaphatott igazságszolgáltatást, tehát mind­inkább elkeseredett s habár az úrbéri munkálatok némi könnyebbséget biztosítottak a jobbágyságnak, mégis bajai között megtagadta az uraság­nak a robotot, utóbb a kilenczedet s más úri szolgáltatási. A vármegye e részben a helytartótanácshoz irt, honnan még 1765. év május 7-iki kelettel szigorú utasítás érkezett, hogy az uraságok éveil­le int legalább négyszer tartoznak úriszéket tartani, megállapítván azok ügymenetét is, de a lázadó nép között most meg az uraságok nem mer­tek úriszéket tartani, félvén, hogy épen ez alkalommal támadja meg őket, mint az a dombóvári uradalomban történt. Néhol tartottak ugyan úriszéket, de az uraságok részben a nép ma­kacs eljárása végett, részben, mert eddigi gyakorolt jogaikban korlátozva érezték magukat, az úriszékeken nem elégítették ki a népség sérelmeit s kívánatait s ezért az üszöghi, sellyei, dárdai, németbólyi uradalmakból tömegesen fordultak a vármegyéhez segélyért. A vármegye július közepén utasította a főjegyzőt, vizsgálná át az egyes panaszokat, hogy a helytartó­tanácsot további kellemetlenségektől megmentsék, de vissza kellett voun i

Next

/
Oldalképek
Tartalom