Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
5?4 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL és minthogy eddig csak helyettesként szerepelt, új főispáni beiktatás vált szükségessé, melyet 1740. év deczember 4-én a már szokásos ünnepélyességgel tartottak meg. Királyi biztos gyanánt galánthai Eszterházy János szerepelt, ki beiktató beszédét oly szép latinsággal adta elő, hogy azt a jegyzőkönyvek ismételve csodálatra méltónak említik és a vármegye urai lelkesedésükben a 100 arany iktatási díj helyett 200 aranyban részesítették. Ugyané közgyűlésen a vármegye öröm üdvözletét küldött Mária Terézia uralkodásának kezdetére. Amint tudjuk, azonnal harczok keletkeztek. Az 1741-iki országgyűlésre a vármegye Horváth Dániel alispánt küldötte követnek. Az országgyűlésen a vármegyék egy önkéntesen adandó insurrectiót ajánlottak föl. Ennek szervezése tehát nem kivetés útján történt, hanem önkéntes adakozással gyűlt egybe. Ez adakozáshoz az uradalmak összes fölsőbb és alantasabb tisztviselőin, jegyzőkön, tanítókon stb. kívül hozzájárultak a három felekezetnek majd összes papjai, a katholikusok 15—35 Írttal, a reformátusok 5—25 frrtal; összesen 785 frt folyt be. Az összeállított bandérium 88 főből állott, kapitányuk Petrovszky Ferencz, a néhai alispán fia, lakásmester Balaskó Sándor volt. A bandériumnak 1742. év február 1-re kellett a morvaországi Szakolczán megjelenni. A következő tisztújítást, mely 1742. év október 29-én ejtetett meg, a püspöki főispán, ki a közgyűléseknek szorgalmas látogatója volt, személyesen vezette. Horváth Dániel az ügyek vezetésétől visszalépett és helyette Frie- beisz Adámot, az eddigi főjegyzőt választották meg alispánnak. A főjegyzőt, a szabályzat értelmében, a püspök választotta és választása Rozsos János (Szent-Király szabadja) főispáni titkárra esett. A kormány ez időben az adó összegével meg nem elégedve, ismételten sürgette az adó-alapok kijavítását, vagy, a mint akkor mondták, a porták újból való megszámlálását. Baranyavármegye eleget tett e kívánságnak, (le az ([745/ év október 5-én tartott közgyűléséből föliratot intézett Mária TerézioEoz, mely Baranya akkori viszonyait élénk színekkel ecseteli. Egy tekintet a térképre, úgymond, igazolja, hogy e vármegye legnagyobb részét hegyvidék és erdős területek borítják, úgy ltogy annak lakója a baromnevelésre figyelmét nem fordíthatja és házi szüségletén kívül barmot nem tarthat és a mi barma van, az a munkától elcsigázott. Többnyire a telkes polgár egy ökörnél, vagy két rossz lónál egyebet tartani nem képes, földjét tehát csak úgy művelheti, ha 5—6 család összeáll, mert barmai teljesen erőtlenek, nem is említve itt a kisházasokat, vagy bérházasokat, kiknek rendesen semmijük sincs és inkább kóboroknak (vagabundi) mondhatók. Az összeírás ugyan a falvak nagy számát mutatja, de vajmi kevés azoknak lakója. Kettő, három, egészen tizenötig emelkedik egy község lakossága, mely csupán vászonból készült öltönyében, fakéregből csinált sarui val inkább koldushoz hasonló és mely a katonaság örökös vándorlása, rétjeinek elégtelensége, nagyszámú vizenyős és mocsaras területek miatt
