Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A S2ABADSÁGHARCZIG. 575 barmot nem nevelhet; a mi csekély bora terem, mióta Belgrád elveszett, el nem adhatja; okozzák, hogy a megye falvait alig lehet egyéb megyékkel összehasonlítani, melyekhez viszonyítva Baranya összes községei alig tennének húsz egyéb megyebeli községet. Olv község, melynek lakossága 15—20 között áll, csak harminczegy van a megyében, 20—30 lakossal biró község Tni szőri egyívűn 30—40 lakossal tizenkét község. — Ezeken kívül itt van Pécs, mely kellő szántóföldekkel és réttel rendelkezik, de ez 1714-ben majdnem egészen a tűz martaléka lett és a városon keresztül csak romok és bedőlt falak láthatók. E kívül csak négy kisebb jelentőségű városa van a vármegyének (Siklós, Mohács, Szekcső, Pécsvárad). Igaz, hogy a lakosság száma 1720 óta a bevándorlásokkal tetemesen szaporodott, de ezeknek a vármegye pénzügyi tekintetben vajmi kevés hasznát veszi. Ezek többnyire svévek (németek) és ráczok, rendkívül szegény nép, melyet az első években megadóztatni nem lehet és hosszú évek után is összesen csak tizenhat portát tesznek ki. Ez is megszokván a vándorlást és semmivel se bírván, minden tilalom mellett is könnyen elhagyja lakhelyét, hogy magának a betörések és öldöklések ellen biztosabb, jobb és jövedelmezőbb helyet keressen. A katonaság fölvonulása is állandó e vidéken. A budai, szigeti, eszéki, péterváradi, temesi és néhány száva-vidéki hadparancsnokság folyton igénybe veszi őket, mert akár az alsó vidékről fölfelé, akár fölülről lefelé Szlavóniába, vagy a Szerémségbe vonul a had, vagy követségek mennek, melyeknek költsége eddig semmi számításba se jött, e vármegyén megy keresztül, mely pedig ezen fölül még állandó katonaságot is tart. A meg nem térített összegek 1736-tól 1743-ig, a fölterjesztett számadások szerént, 795.505 frtra rúgtak. Nagy szerencsétlensége e vármegyének. hogy az főkép nagy uradalmakból áll, melyeknek birtokosai nemcsak a vármegyében nem laknak, de lüblmyire még az országban se. Jövedelmeikből tehát itt mit se költenek, annak a vármegye semmi hasznát nem veszi és mióta a nép bortermését se tudja értékesíteni, főkép mert Pest, Bács-Bodrog- és Csongrádvármegye síkságain is bort termelnek, azóta a nyomorúság teljessé vált és a ki halavány, beesett arczukat, koldus öltözéküket látja, az inkább koldus-nemzetségnek, mint egy tartomány polgárainak tekintheti őket. Ilyen és ehhez hásonló előterjesztések okozhatták, hogy az úrbériség rendezésekor oly nagy figyelmet fordítottak arra, hog3r a „misera plebs contribuens “-nek nevezett nép nagyobb előnyökben részesüljön. — A fölhívás a porták megállapításánál még se vezetett czélhoz, mert míg 1744- ben 96x/4 portát számláltak, a következő évben azt 103V4-re emelték és az adó is 47.030 frt 10 dénárra emelkedett. A vármegye közgyűlésén határozatba ment, hogy ez ellen az országgyűléshez apellálnak, csak ennek lévén joga a porták helyesbítésére. Meg kell emlékezni e helyen Pécs városáról, mely ez időben kezd kibontakozni alárendelt homályából. A török kiűzetése' után Pécs ép úgy, mint a többi baranyai község,
