Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

bbè Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL

mát építtetni, Vörösmarth tatarozni. Mindezeket a helytartótanács hosszas alkudozásokra, szemlére, utasításra megengedte ; mégis azzal az utasítással, hogy a javítások által csakis az előbbi állapot helyezhető vissza. — Mohács és Vaiszlónak kérelmét, hogy oratóriumot építhessenek, miután azzal még nem bírtak, a kiküldöttek, utólagos jóváhagyás reményében előre megengedték.

A vármegye értesítést nyervén, hogy Kopács község engedelem nélkül újra födte oratóriumát s a régi tornyot lebontva, újat emel ; minden tatarozást és építést betiltott és hasonló kihágások miatt a csúzaiak és bellyeiek ügyét megvizsgálván, az összes ügyeket a helytartótanácshoz terjesztette.

Ez időben majdnem az összes oratóriumok javítás alá kerültek. E miatt számos kérvény, vizsgálat és panasz került a vármegye és helytartótanács elé, mely vesződség nélkül a kormányzat bizonynyal meglehetett. volna, pedig nem egyszer történt, hogy a kérelmet meg is tagadták s a községek újra kezdték a kérelmezést.

Beleavatkoztak különben a hatóságok a reformátusok belső jogkörének ügyeibe is. Karancs ref. papja, Bírta Mihály, nagyobb ünnepeken Keőre is átrándult istentiszteletet tartani és e miatt panasz jött a vármegyére. Vizsgálat folytán kiderült, hogy más alkalommal Ecsedi János keői levita szokta a szószékről a szentirást olvasni, sőt a keőiek még az oratóriumot is megújították engedély nélkül. Mindezek büntetés alá kerültek, melyet a helytartótanács leszállított az indokból, mert előlegesen meg nem intették az illetőket. Elrendelte egyúttal, hogy a szószéket az oratóriumból kidobják. A szolgabiró csakugyan kidobatta a szószéket s az ellene emelt panaszra azt a határozatot hozták, hogy a nép viselje magát csendesen. Ez alkalommal történt, hogy a helytartótanács kérdést intézett, hogy ki az a „levita“, mire feleletül nyerte, hogy az, ki a tanítói teendőket végzi, a népnek előimádkozik, a szentirást olvassa és temet, de nem szabad neki keresztelni és esketni.

Ez alkalmat adott arra, hogy ott fönn, mint látni fogjuk, további kiilönböztetést tegyenek.

Kis-Csány 1770-ben oratori urnának karzatokkal való kibővítése iránt kérő - küldöttség ment, de a vármegye ezt nem látta teljesíthetőnek, de nem is mert önhatalmúlag eljárni. Az engedélyt nagynehezen az udvari tanácstól nyerték meg az 1770. év október 16-iki intimatummal.

E nehézségek okozták, hogy a református községek csak akkor folyamodtak engedélyért, mikor az elkerülhetetlenné vált. Zaláta oratóriuma 1770-ben már összedüléssel fenyegetett. Herczeg-Szőllősnek az volt a szerencséje, hogy a katholikusok akartak oda templomot építeni, hol a református imaház állott, mert hajdan is ott állott az s így az uradalom segélyével ezt hamar keresztülvitték. Megtette azonban a vármegye azt, hogy az összes lakosságot behivatta s megigértette velük, hogy a csere ellen kifogást nem emelnek. — A leégett Csarnóta födésért, Darócz bővítésért, Garé toronyjavításért, Kémes javításért, Vaiszló harangért, Harkány födés-