Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A SÍÍABADSÁGHARCZÍGt.

H5Ú

ért, Zaláta faház helyett kőből építésért stb. folyamodtak. Hidvég eddig egy pajtát használt oratorium helyett. Ennek javítását és bővítését is megengedték ugyan, de alakjából nem volt szabad veszítenie, nehogy ezzel kihágást kövessenek el.

A templomok kibővítése is nagy nehézséggel járt. Hidasdon a régi düledező templom helyett nagyobbat óhajtottak építeni s kimutatták, hogy a régibe 150 embernél több nem fért el. Erre népszámlálást rendeztek és tekintet nélkül az eshető szaporodásra rendelték el a meghatározott kibővítést.

Mekényes ágostai hitközség folyamodott 1771-ben, hogy tanítója vallási kihágások miatt (ob attentatos in negotio religionis excessus) hivatalát vesztvén (a kihágás hihetőleg vallási szertartások gyakorlatára vonatkozott) és az oratorium is három évre bezáratván, engedjék meg, hogy új tanítót szerezhessen a gyermekek oktatására. A helytartótanács e kérelmet megtagadta. Zsibrik községnek nem engedték meg, hogy új harangot szerezzen, sőt elrendelték, hogy a régi is eltávolítandó, a mester pedig keményen megfeddendő, mert papi teendőket végzett, szigorúan meghagyván, hogy csakis jegyzői dolgait végezheti. Szokásba vették ugyanis ekkor a református községek ama czímen, hogy jegyzőt tartanak, oly valakit alkalmazni, ki tanító és előimádkozó is volt. Csepeltől megtagadták azt a kérelmet, hogy a jegyzővel a napi ájtatosságokat végezhessék és az temethessen. Hasonlóan tettek Hidasdon, Kőrösön, Csarnótán és egyebütt. Zalátán, Besenczén és másutt beszüntették a tanítói állásokat, mert a tanítók egyházi teendőket is végeztek. Ráczkozáron pedig azt határozták a tanitó-tartás kérésére, hogy a gyermekeket küldjék a katholikus tanítóhoz.

Yaiszlónak megengedték ugyan az oratoriumi használatra egy pajta építését és jegyzőt is tarthattak, de ez tanító nem lehet és nem taníthat.

1775- ben reájöttek, hogy a reformátusok esketési formájában ez áll : „. . . a meddig tisztességben és tisztaságban maradnak“ („ . . . donee in honestate et puritate permanserint“). Utasították a vármegyét, hogy a lelkészek meghivassanak és a rituális könyvből, melynek neve „Agenda“, a pécsi püspökség vikáriusa e szavakat törölje ki s az ily könyvek további beszerzése eltiltatott.

1776- ban megtiltották a kálvinistáknak husvétkor a passió éneklését és karácsonykor az éjjeli beszéd tarthatását.

Az egyes református községek a katholikus plébániák körébe csatol- tattak be. Nem csupán azért, hogy ha e községekben katholikus találkoznék, ezzel illetőségi helye állapíttassék meg, de mert a protestáns hívek a katholikus plébánosoknak is kénytelenek voltak stoláris jövedelmeit megfizetni. Kezdetben rendszeres adónak tekintvén, minden nehézség nélkül fizettek, később azonban öntudatra ébredve érezni kezdték lánczuk súlyát és többször történt, hogy a református községek megtagadták a katholikus plébánosoknak az adófizetést.

1769-ből olvassuk, hogy Keő község megintés után se fizetvén a vörösmarti plébánosnak, végrehajtást rendeltek a hátralék behajtására. —