Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
À SZABADSÁGHARCZIG. 651 Ugyanez időben történt, hogy a vármegye Tótfalu, Nagyfalu, Újtó és Karancs ama folyamodványait, hogy új oratóriumot építhessenek, egyszerűen visszautasította (simpliciter denegetur). ') Bogdása ref. lakossága ekkor panaszt emelt a helytartótanácsnál a vármegye ellen, mely a panaszra fölvilágosítást' kért. A vármegye visszafelelt, hogy a bogdásiaktól a templom kulcsát elvette, az uraságnak adta és Yaiszlón hasonlóan fog eljárni. Oka az volt, mert e templomokat régi (török idő előtti) templomoknak ismerték föl ; hiába hivatkozván a százados gyakorlatra, hosszas perrel elvették tőlük és a katholikusoknak visszaadták.2) 1747-ben Siklós oratóriumának kibővítését, melyért a királyhoz folyamodtak, a vármegye nem tartotta szükségesnek, habár a nép szaporodott, mert a közel fekvő „Győd“ és Harsányban voltak oratóriumok és a ki áj tatosságát végezni akarta, oda könnyen elmehetett. Sőt azt tette a vármegye, hogy a siklósi oratóriumot egészen lebontatta, mégis királyi enge- delmet nyertek az újra fölépítésre. Nem csoda tehát a siklósiak elkeseredettsége. 1754-ben Hojcsy Benjámin panaszt emelt a siklósi lelkész ellen, hogy mikor bizonyos ügyben hozzá ment, ez őt három tanuló elfogatá- sáért durván megtámadta, azt vetvén szemére, hogy azt hatósági parancs nélkül tette. A szegény legátusokat akkor nagyon üldözték és ezek értendők a tanuló elnevezése alatt. A következő évben is történt, hogy Gyűdön a tanítónál fogtak el legátusokat, náluk lévő 25 frt 80 dénárt elvették, azt a parochiális pénztárnak adták, a vármegye pedig szigorú utasítást nyert, hogy a kóborlókat (vagabundi) ellenőrizze. A használt keményebb kifejezéseket hamar káromkodásnak minősítették. Pákozdy Mihály hiricsi papot már korábban három évre ítélték, de a vármegyei ülés előtt használt káromló kifejezéseiért négy évi sánczot kapott Péterváradon. A község folyamodott lelkészéért, de azzal utasították vissza, hogy e vidék csak úgy hemzseg a ref. papoktól. A hozott ítéletet a vármegye 1758-ban hajtotta végre. Eltiltotta az istentiszteletet és utasította a babarcz-szőllősi kath. plébánost, hogy ha e község, mint fiókegyház, tartozik, fizesse rendesen járadékát. Ez alkalommal a vármegye az istentiszteletet a harkányiaknak is betiltotta. 1761-ben a vármegye elhatározta, hogy a siklósi kerület oratóriumai és harangtornyai írassanak össze s a küldöttség erről a jövő közgyűlésen adjon számot. Újabb hajsza indult meg tehát ez irányban. 1764-ben a vármegye jelenti a helytartótanácsnak, hogy a siklósi reformátusok harangot szereztek és ahhoz tornyot is építettek. További jelentés szerént Turony, Besencze és Zaláta levitái (tanítói) a néphez egyházi keszédeket intéznek, mi ellenkezik a resolutiókkal. Laskó, Hirics és más községekből folyamodvány érkezett, hogy az oratóriumaikat újra födhessék. Bellye harangtornyot akart. Mindezeket a vármegye a helytartótanácshoz küldte. Hasonlóan Yiszló akarta oratoriui) Proth. Just. I. 326. — 2) Brüsztle II. 262.
