Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
556 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL volt — legalább a szabadban tarthassanak istentiszteletet, de a ref. egyház szervezetét el nem ismerte és utasítást adott, hogy kik superinten- dentiát akarnak (értsd esperességet), a helytartótanácshoz tartoznak folyamodni. Baranyában ugyan két superintendans volt, kik magukat seniornak nevezték, Nagy-Harsányon és Herczeg-Szőllősön, de egyik se volt beczik- kelyezve, tehát eltiltották őket minden fölügyelettől. Alig simultak azonban el ez ügyek, melyek a vallásgyakorlat módnélküli megszorításával, de mégis az oratóriumok használatának megengedésével végződtek, további küzdelmek folytak e rendelkezések alapján. Berényi pécsi püspök 1738-ban Büdösfan keresztül utazván, ott új imaházat látott és egy levitát (tanítót) talált. Az imaházat, mely öt évvel előbb épült, bezáratta, a tanítót annak használatától eltiltotta s panaszára a vármegye elrendelte, hogy egy táblabiró azonnal a helyszínére menjen és az imaházat végkég pusztíttassa le. Ugyanaz okból rendelte el a vármegye Hidasdon a ágost. vallású németek oratóriumának földig való lebontását. Berényi püspök 1741-ben újra protestált és jelentést tett, hogy a büdösfai oratóriumot még most se rombolták le. 1738- ban helytartótanácsi rendelet érkezett, hogy a hol a vármegyében prot. iskolák találtatnak, a pécsi jezsuiták és pálosok utasíttassanak, hogy ezeket megvizsgálják, szigorúan megtiltván egyúttal, az akkori járvány miatt vidékiek fölvételét. 1739- ben Mekényes és Tófő ágost. lakosai lelkészt és tanítót fogadtak. Nehogy a vész, mely az igazvallásnak igen ártalmas, tovább terjedjen, Kajdacsy szolgabirót kiküldötték, hogy őket a közgyűlés elé állítsa. 1742-ben intimátum jött, mivel a baranyai prédikátorok azt tanítják, hogy még szükség esetében se keresztelhet a bába, hanem csakis a lelkész s ezzel a lelkek üdve veszélyben forog. A keresztelés e módját parancscsal állapították meg. Tényleg meg volt a ref. felekezetben itt e fölfogás s ez okból a reformátusoktól bekívánták a keresztelési anyakönyveket. A lenyomott reformátusok fűhöz-íahoz folyamodtak, panaszt emeltek és hivatkoztak a Lipót-féle 1681-iki explanatiora, mely a törököktől visszafoglalt tartományokban a vallásgyakorlatot a reformátusoknak megengedte s ők e kedvezménynyel még sem élhettek. A vármegyegyiilésen elnöklő püspök megjegyzi, hogy a reformátusok hiába hivatkoznak ez explanatiora, mert 1681-ben e vármegyét még nem vették vissza a töröktől. Ez ellen már a pesti comissio előtt is sikertelenül protestáltak a reformátusok és ezért tiltották meg a mekényesieknek is a vallás gyakorlatát. A püspök tehát a hozott határozatok ellenére a ref. vallásgyakorlat végleges meggátolására törekedett. Mikor később egy 1743. év julius 28-án kelt kir. resolutió megengedte az oratóriumok föltételes kijavítását, ha azt a vármegyei hatóság szükségesnek látja, de azok kibővítése csak kir. engedélylyel történhetik : a püspök megjegyezte, hogy e határozat az 1681-iki explanation alapulván, ez Baranyára ki nem terjed s a királyi kegyelem itt nem alkalmazható,
