Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSAGHARCZIG. 539 kezelték, de mint püspöki tisztek csak a püspöknek számoltak be s a végeredményt minden leszámolás nélkül adták oda a káptalannak. A káptalan tehát protestatiója által csak nehezebbé tette helyzetét. Hozzájárult ehhez az is, hogy a püspöki tisztek és Bana László Henrik püspöki prefektus a neki a püspöktől szerződésileg járó 5% jövedelmet a káptalantól is levonta, mit ezek épen nem akartak tűrni. A káptalan ugyan ellenkezett azzal, hogy javait a püspök kezelje, de a püspök Makovius Fiilöp lovászmesterét küldötte ki drabantjaival, kik a káptalan szarvasmarháit elhajtották s a népnek megparancsolták, hogy ezután csak a püspököt fogják földesuruknak elismerni. A káptalan tehát újabb akczióra gondolt, de sajnos, tagjai között se volt egyetértés. Ravasz István, ki a sorrendben a kisprépostságig emelkedett, belátván, hogy ily módon a püspökkel czélt érni nem lehet, más eszközöket ajánlott a káptalannak. A káptalan Ravasz Istvánt kétségkívül legeszesebb emberének tartotta. Mutatja ezt ama körülmény, hogy őt választották meg 1708-ban országgyűlési követnek, de ép ebből származott a káptalani tagok és Ravasz István közötti viszály, mert a követségi költségek födözésére a püspök Ravasz Istvánnak Kővágó-Szőllős jövedelmét jelölte ki, mely a káptalannak egyik legjobb faluja volt és igen sínylette. Hozzájárult ehhez, hogy Ravasz István e jövedelemmel nem jött ki Pozsonyban és ismételten pénzért irt, panaszkodva arról, hogy kéntelen adósságokat csinálni, míg a káptalan azt hitte, hogy követe igaztalan úton gazdagodni akar. A levelezések és szóváltások oly gyűlöletes színben tüntetik föl Ravasz kanonokot, hogy még Aigl kanonok a káptalanról irt történetében is azt mondja róla, hogy nevét teljes mértékben megérdemelte, bár ez állítást okokkal nem támogathatja. Tény azonban az, hogy az 1709-iki dögvész idején, mikor a káptalan tagjai nagyobb részt szétfutottak és Kazó prépost is Német-Újvárra menekült, a káptalani javak egy részét ideiglenesen elfoglalván, azok jövedelmeiről a káptalannak nem számolt el, mi egyébként mentséget talál a kanonokok ama tettében, hogy székhelyeiket elhagyták, de egyúttal szították a gyűlöletet Ravasz kanonok iránt s nem fogadták el tőle ama ajánlatokat, melyeket a káptalannak a püspök kibékíté- sére tett. E szakadás okozta egyrészt azt is, hogy a püspök ellen jogaik megvédésében oly kevés sikert arathattak. Mint minden zsarnok természetű ember helyzete megvédésére a kémkedést helyes eszköznek tartja, úgy Nesselrodenál se hiányzott az. Mindig tudta előre a káptalan terveit s tudta, hogy mit kell tennie. így például Konta kanonok ama nyilatkozata, hogy Nesselroderól még halála után se mondhatna jót, mert elrabolta a káptalan vagyonát, Nesselrode füleibe jutott és arról magának bizonyítványt adatott.1) A káptalan jogai megvédésére panaszt emelt a király előtt püspöke, Nesselrode ellen ; a panasz azonban oly keserű volt, hogy azzal túllőtt a ü Pk. ktr. Mise. A. 77.
