Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
540 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL czélon, mert nemcsak a panasz okait terjesztette elő, hanem általában a püspök egész tevékenységét vette bírálat alá, mi bár a püspökre nézve is lealázó volt, de az eljáró bíróságnál is visszatetszést szült. Elmondták ugyanis (és mindenesetre túlozva), bogy a püspök sem a székesegyházat ki nem javíttatta, se szemináriumot nem állított, sem a külpapságról nem gondoskodott. Elmondták viszályát a megyével s hogy mennyire összezavarta azt. Pécs város régi kiváltságait megnyirbálta s a népet olyan nagyon sarczolta, hogy annak nagyobb része kénytelen volt elmenekülni. Ezeket és ezekhez hasonlókat Írtak össze a vádlevélben, melylyel sajátkc- peni panaszuknak egészen élét vették. De a panaszlevél nem is tartalmazta a tiszta igazságot, mert Nesselrode szorgalmasan építgette a falvakban lévő templomokat, paplakokat stb. és restaurált Pécsett is, a mennyire az akkori ipar drágasága mellett a Rákóczy-mozgalmakban nagyon is megfogyott egyházi jövedelem engedte. A káptalan panaszát a király az esztergomi érseknek adta át, kinek elnöklete alatt 1714. év április 17-én Győrött törvényt ülvén, Nesselrode a püspöki hatalom ellen való szegülés és engedetlenség és jó hírnevének megsértése miatti patvarkodásban kérte a káptalan elmarasztalását. Az összeült bíróság a püspök kérelmének adott helyet, mely ugyan igaztalannak látszik önmagában, de a helytelenül alkotott törvény a patvarkodásnál kizárván az érdemleges tárgy elbírálását, a káptalan, mikor sokat akart markolni, semmit se fogott, sőt kereshetőségi jogát is elvesztette. A püspök és káptalan közötti viszony maradt a régi; a káptalani javak kezelése se szenvedett változást. A káptalan azonban nem maradt nyugton és módot keresett, hogy az elaludni készülő ügyet újra fölzavarja. Mi volt e második per tárgya, azt a káptalani iratok hozzáférhetetlensége miatt nem lehet meghatározni, de valószínűleg Kazó nagyprépostnak „Lessus ferialis“ czímii panaszlevelében l) előadott ama állítás volt e per tárgya is, hogy a káptalan a püspök ellen a templomi és szemináriumi jövedelmek elkezdésének vádjával lépett föl, melyhez a káptalannak is lett volna beleszólási joga. Számításuk szerónt az egyházmegyei birtok évi jövedelme húszezer forintra rúgott, melynek fele a székesegyházat és szemináriumot illette, de a jövedelmeket már tizenöt év óta a püspök a maga javára fordítván, összesen 140-ezer forinttal gazdagította magát. Ez alapon indult meg a kereset, melyhez a káptalan nagy szerényen hozzá tette, hogy az ő javaikat is fogva tartja. A püspök megkapván e keresetet, módnélküli haragra lobbant. Kazó prépost állítása szerént a kanonokok egy részét megfosztotta állásától, másokat elkergetett, voltak a kik úgy menekültek boszúja elől ; legméltatlanab- bul bánt azonban Kazó préposttal. Az öreg úr, már két év óta ágyban fekvő beteg volt, mikor 1718. év április 28-án a püspök muskétásai házába rohantak, a beteget ágyából kihurezolva kocsira tették és a püspöki várba vivén, börtönbe vetették. A fölindulás oly erőt vett a préposton, i) i) Briisztle I. 558.
