Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
538 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL lyek a pécsváradi apátság birtokain voltak, egész 1775-ig nem tartoztak a pécsi püspökség joghatósága alá s azért Babarcz, Berkesd, Bozsok, Ké- ménd, Pécs várad, Szajk és Szebényre az esztergomi érsek nevezett ki plébánosokat s az apátság birtokai szétszórva lévén, oly visszásság merült föl, hogy Hird és Vasas több ideig Pécsvárad fiókegyházait képezték. Fölötte alkalmatlan volt e visszásság az esztergomi érsekségre nézve, mert az ország több püspökségeiben is voltak ily kivételes helyek, hol plébánosokról gondoskodni kellett. Ennek megszüntetésére Mária Terézia a pápától 1775-ben bullát eszközölt ki és az apátság területén lévő plébániák beleolvadtak a pécsi püspökségbe. Ennek keresztülvitelét az akkor már beteges Klimó püspök Ország András kanonokra bízta. Most visszatérhetünk Nesselrode püspökhöz. Tudjuk, hogy a „nova donatio“ az adományozott javaknak csak jövedelmeit rendelte négy felé osztatni. Nesselrode püspök ezt úgy vélte helyesen megváltoztatni, hogy a káptalannak negyedrész birtokot adjon, azonban mely falvakat, azt a püspök maga határozta meg. Nem mondjuk, hogy e negyedrész-kijelölés igazságos volt, mert ez ma, mikor a falvak akkori értékét csak nagy fáradsággal lehetne meghatározni, alig lehetne megállapítani. A káptalan azonban ez osztályrészszel nem akart megelégedni és protestált ellene. Innen ered a püspök és káptalan közti súrlódás, mely mindig élesebbé fejlődött, úgy, hogy végelemében egyik félnek se volt igaza. A káptalan ugyanis elfogadta a nyújtott osztályt, bár az ellen is kifogást emelt, hogy a püspök magának a legalkalmasabban fekvő falvakat választotta ki, de a kívül a nyert vagyonnak még kiegészítését is követelte s protestált az osztás ellen a vármegyénél, holott a vagyon elfogadásával jogi szempontból a püspök határozatát elfogadta. Kazó prépost azonkívül protestatiójában nagy ravaszsággal akarta a püspököt megcsorbítani. 0 a régi dikális jegyzetekre támaszkodott, úgy okoskodván, hogy mindama községek, melyek a dikálisban káptalani javaknak jegyeztetnek, a káptalannak jussanak, azok pedig, melyek majd püspöki, majd káptalani javaknak Írattak, ezután közös javak maradjanak.l) Láttuk pedig, hogy a dikális szerént a káptalannak több vagyona volt, mint a püspöknek. Az ily osztály a nova donationak kijátszása lett volna. A püspök a káptalan ez eljárásában a fölebbvaló elleni engedetlenséget látta, mely büntetésre méltó. Talán helyesebben cselekedett volna a káptalan, ha kérésre fogta volna a dolgot, mert püspöki hatalmának és tekintélyének elismerése mindig üdvös szernek bizonyult Nesselrode meglágyítására. De a káplalan a jog merev álláspontjára helyezkedett, míg Nesselrode nem ismert el párhuzamos hatalmat s a káptalan ez eljárása igazságtalanságra ragadta a püspököt, mert megtagadta a káptalantól a tizedekből ennek járó egy negyed rész kiadását s amaz ellenvetésére, hogy a javak külön kezelése nagyobb költségbe kerül ; azok kezelésére saját tisztjeit küldötte, kik ugyan a javakat a káptalan javára külön 1) Kj. 1714. 157.
