Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

534

A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL

Már február 13-án Ileberstein azt jelentette, hogy Bottyán János hadait Igáinál szétkergette s előterjeszti Baranyavármegyének, hogy Nekem intézkedésének bevárásáig a vármegye lássa cl a katonaságot a szükséges élelemmel, mire aztán vissza is tért és a vármegye intézkedése szerént, táborát Pécs városától keletre, az első hidon tűi (Keszler komisz- szárius földjei mellett) állította föl. Szabolcs, Vasas, Bugád, Romonya s egyéb a táborhoz közel eső falvaknak kellett e katonaságot élelemmel ellátni. ')

1708-ban, mikor a trencséni ütközet után a fölkelés szerencséje közel állott végvohagTásához, IJeiszler, hogy a fölkelők hadait minél biztosabban zsákba szorítsa, egyéb intézkedései mellett a ráczokat is újra behívta a Dunántúl vidékeire. Ezek a Szeremségből indulva, Eszéknél a német haddal egyesültek, mely 5500 lovasból állott s Baranyára törvén, Pécsen át Simontornya felé vették útjukat. E hadat Kölesd mellett Balogh Adám 1708. év szeptember első napjaiban megtámadván, a futásnak eredő ráczok a németek csatarendjét úgy megzavarták, hogy Baloglmak sikerült az egész hadat tönkre verni. Fluckot, a német lovasok ezredesét is sikerült elfogni. Balogh pedig a futó had után eredve, azt Pécsig üldözte s a várost, hová valószínűleg visszavonultak, megbombáztatta. Az ágyúzás a hegy felől történt, de Pécs keményen őrizte falait és harmineznégy napi ostrom után végre ez alól is fölszabadult.

Ezentúl Baranya e mozgalmakban többé nem szerepel, csupán 1709- ből olvassuk még, hogy Eszierházy Antal a Bakonyból, hol az utóbbi időben tartózkodott, Vörösmarthnál ment át a Duna balpartjára, hogy Rákóczy teljesen megfogyott hadaival egyesülhessen.

Az 1705. év január hó 12-én tartott közgyűlésen a vármegye a mindig távol lévő Simaházy helyett közakarattal Pávies Ignáczot választotta alispáni helyettessé, ki élete fogytáig viselte e tisztet s halála után az

1710. év május 26-iki közgyűlésen Madarász Lászlót választották alispánná, kit azután Nesselrode az 1711. év szeptember 18-án tartott közgyűlésen, melyre a püspök első alkalommal jelent meg, állásában megerősített. Ez alkalommal a vármegye a főispán fizetését 1000 imperialesban határozta meg. A volt jegyző helyett, kinek tisztét is hihetőleg Pávies viselte, 1709. év deczember 30-án Gyurkovicsot választották megyei jegyzővé. —

1711. év szeptember 27-én . tartott ülésben megyei jegyzővé nevezték ki a püspök személyes jelenlétében Berényi Gergelyt, ki a megyei jegyzőkönyvek másodikát megkezdte, annak homlokára ragasztván e kronostikont :

FoeLIX esto prlnCIpIVM IcsV benigno Virgine DIVA sVperIsqVe faVentlbVS.

(Legyen szerencsés a kezdet, az égieknek, a jóságos Jézus és isteni szűz segélyével.)

A jegyzőkönyv elején rövid történetét adja a vármegyének. Látható, hogy értelmes és művelt ember volt s bár az 1711-iki diétán Baranyát Madarász László alispán képviselte; 1712-ben Berényit és Pávies Mihályt küldte a vármegye Pozsonyba. i)

i) Kj. I. 139—141.