Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
535 A SZABADSÁGHARCZIG. Nesselrode-ot, kiez időben Baranyavármegye főispánja és pécsi püspök volt, a közgyűlések jegyzőkönyvei megemlítik ugyan, de a közigazgatásban semmi részt nem vett. A család, melyből Vilmos, Fiilöp és testvére 1695-ben nyertek honosítást1) és az 1652-ben született püspök előbb a katonai pályán tábornoki rangig vitte, később kölni,-majd münsteri kanonok, azután fehérvári prépost lett; két évig mint császári követ a rota romana tagja volt, honnan 1703-ban a pécsi püspökséget nyerte. Az egyházi rendbe lépvén Nesselrode, csak az alszerpapi rendet vette föl s mint püspök sem iparkodott a többi rendeket fölvenni súgy látszik, püspökségébe nem is jött mindjárt s mint főispán nem működött. Végül, mikor a fölkelés zivatarja lecsendesült, határozta el magában, hogy minden irányban ak- czióba lép. Miután Rómában csak 1710. év julius 21-én erősítették meg, 1711. év szeptember 11-én szerzetes papnak, majd misés papnak, szept. 24-én pedig püspöknek szentelték, püspöksége nyolczadik évében. Kinevezése ugyanama elvek alapján történt, mint Radanayé s bár 51 éves korában lett püspökké, mégis harmincz évig ült püspöki és főispáni székében. Koller megjegyzi róla, hogy püspökségének majd egész idejében a káptalannal, a megyével és Pécs városával veszekedésben állott ; Brüsztle pedig ezt írja: „Kortársai előtt oly gyűlöletes volt, hogy a „kegyetlen“ elnevezést kapta.“ Mely állítások ha nagy részben igazak is, mégis valamely belső szívjóságot nem lehet tőle megtagadni. A veszekedésre, ha csak Radanay sorsára jutni nem akart, az által jutott, hogy nagy erély- lyel védte megtámadott és megtámadni vélt jogait, vagy üdvösebb czél lebegvén szeme előtt, alattvalóit arra még törvénytelen úton is kényszeríteni akarta, mégis a nélkül, hogy tetteiben rossz indulatot, vagy bosszúvágyat födözhetnénk föl. Mielőtt azonban ezt megvizsgálhatnék, vessünk egy tekintetet a ka- tholiczizmus viszonyaira. Baranyában a törökök kiűzése után a katholikus egyház a légterűié- . Trptlp.npbb talajra bukkant. Tulajdonképen alig voltak itt katholikusok. Az előző szakaszban, Pécs városán kívül, csak három helyen láttuk a jezsuiták működését. E kívül a nyugati Hegyalján lévő községek voltak katholikusok s némely részek a Hegyháton. Radanay működését az áriá- nusok megtérítésén kezdte s ez sikerült is neki itt, hol e felekezet egykor virágzott, úgy, hogy a XVIII. század elején már alig találunk nyomaira. Nagy szolgálatokat tettek Radanaynak az egyház szervezésében a Pécsre telepedő szerzetesek,~de ezek is önmaguk ügyeinek rendezésével lévén elfoglalva, működésük kezdetben alig ment Pécs határain túl. Később azonban annál szélesebbre tágult az, mert plébániák nem lévén, az egész megyét (püspöki megyét) missionáriusi módon kellett kezelni, melyben a reformátusok ittléte, a görög-keleti vallásuak terjeszkedésé, á szerzetesek kiilönfélesége s egyéb politikai és hadi akadályok miatt semmi rendet se lehetett tartani. 1) Lib. Reg. 23. 559.