Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 525 Vidor Zsigmondot választották meg megyei jegyzőnek. A gyűlések álta- _iánns jellege, hogy azon vagy a főispán van jelen, vagy annak meghatat- -msazattjaj. Kazó István pécsi nagyprépost, az alispán, egy-két kanonok, Huszár István pálos, továbbá jelen vannak a szolgabirák, táblabirák s a kiterjedi allodiumok meghatalmazottjai uraságaiTT nevében. Ezekhez sorolandó Pécs városa, melyet Heck hoff' Mátyás városi jegyző képviselt. Simaházy és Kazó prépost az 170:2. év február 4-én tartott ülésen követekké választattak az országgyűlésre. A követeknek tiz pontból álló részletes utasítást adtak, mely a vármegye nyomorult állapotát füsti. Kérik az adó leszállítását, mert a vármegye a szomszédos vármegyéknél nagyobb terhet visel s azért a rácz népség, mely a vármegye nagyobb részét képezi, Szlavóniába szökik, a magyarság meg Bácsmegyébe, s mivel a fogókon az átjárást nem tudják megakadályozni, félni lehet, hogy a vármegye üresen marad. Az elmnlt 1701 -ik évben a szárazság és más elemi csapások miatt kevés a termény, de azt se adhatják el, mert a fölvonuló katonaság miatt az eladást betiltották. Hozzájárul ehhez az örökké föl- és levonuló katonaság, különösen a német katonák hónapokon át itt való időzése, a haramiák elszaporodása, az egyes hivatalnokok zsarolása, példát hozván föl Visa Jánosban, ki így kilenczezer forintot gyűjtött össze. A vármegye rendetlensége okozza, hogy az emberek nem is művelik földjeiket, hanem az erdőkben, hegyekben és barlangokban laknak. Azért más vármegye egy falujában több nép van, mint itt húsz faluban. Ezek voltak az adóleszállítás kérelmének indokai. A visszatért követek, saját beszámolójuk szerént, annyit vittek ki, hogy az adót 11.929 írt 75 kr.-ban állapították meg Baranyára. Ez időben a vármegye egyéb se volt adóbehajtó közegnél. Az alispánnak ez voUTa" legfőbb dolga, nehézsége s a követségen túl is több időt töltött a fölső- ségnél, mely idő alatt Vidos főjegyző teljesítette az alispáni teendőket. Az adózások pedig mégis rohamosan emelkedtek, úgy, hogy 1703-ban már 44.703 frt 42 kr. adót szedett be a vármegye. Simaházy alispánságának csakhamar vége szakadt. 1704-ben ráczok és kuruczok dúlták a vármegyét s mikor a közgyűlési jegyzőkönyvek legérdekesebb tanúi volnának az akkori politikai viharoknak, akkor végkép hallgatnak. Csak annyi följegyzést találunk, hogy a jegyzői tisztségre elsőben Psekoff Mátyást, később Pávics Mihályt helyettesítették. A múlt tapasztalataiból okulva, Radanay nem elégedett meg azzal, hogy neki az egyházi javak használatát átengedték, hanem arról adományozási okmányt is óhajtott bírni, mint azt a többi adományozottak is megkapták. Folyamodott és sürgette az oklevél kiadását az 1697. év márczius 22-iki levelével, de ő már nem érte meg ez ügy rendezését, mert 1703. év április 3-án meghalt és a székesegyházba eltemették.1) A megerősítés csak 1703. év április 19-én történt meg.2) Az erre vonatkozó ok1) Brüsztle I. 435. — 2) Lilr Reg. 26. 293.
