Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 520 Az adományt nyertek közül az első Eszterházy Pál herczeg nádor volt, ki magának Dombóvári és az ettől délre egész Sásdig elterülő vidéket választotta, félvén a déli vidéken elterülő s a hadműveleteknek jobban kitett birtokoktól. Már 1692-ben uradalma birtokában találjuk, melyek egykor, mint tudjuk, a Dombói- s később a Henyei-család tulajdonai voltak. A pécsváradi apát, mint láttuk, a hódoltság utolsó éveiben is összeköttetésben állván az egyes községekkel, a kiűzés után azokat egyszerűen elfoglalta. Az adományozások nagyobb része egészen a XVII. század végére esik. Cap rar a Aeneas, a török harczokban küzdő hős, egyike az elsőknek, ki már 1698. év deezember 1-én kelt adomány-levéllel megnyerte Siklóst s az ahhoz körülbelül előbb is tartozott uradalmat. Tulajdonképen nem volt ez tiszta adomány, mert a hadi költségekre ezer forintot kellett fizetnie s a vétel kiegészítéséhez (suplernentum entionale) ötszáz aranynyal járult, melyet a latin okirat is Schlüsselgeld-nek nevez.4) Az adomány csak fiúágra szólt. Savoyai Puffén herozetr a bellyei, illetve akkor baranyavári uradalmat minden fizetés nélkül, 1699. év január 30-án kelt adomány-levéllel nyerte olykép, hogy házasodása esetén az örökösére száll. 1100. év márczius 13-án kapta meg adományát Batthyány Ádám, mely az úgynevezett német-bólyi uradalom volt.1) Veterani János és Frigyes, illetve örököseik, a dárdai uradalmat 1700-ban nyerték. Az adományozási okmányok nem említenek uradalmakat, hanem egy csoport község nevét, melyek egy vidéken fekszenek. De ezt se mindig, mert özv. Buchheimb grófnő, szül. Mária Terézia grófnő javára 1702-ben tett adomány ílszögh és Egerszeg vidékére terjeszkedett ki.2) E birtok csakhamar a Pálffyakra szállott, úgy, hogy a megyei iratok Buchheimb grófnőt nem is említik. 1711-ben Breuner Szigfried Kristóf nyerte a birtokokat, melyekből a szent-lőrinczi uradalom fejlődött. Breuner a neo acquistica comissio elnöke volt. Rindsmaul Farkas Róbert gróf Bakócza vidékén bírt birtokokat, melyek azonban nem számíttattak Baranyához, mert birtokait még a tartomány-elnevezés idejében nyervén, e részeket a szigetvári tartományhoz sorozták, mert, mint már mondottuk, a török kiűzetése után közvetlenül nem ismerte a fölsőbb hatalom a vármegye fogalmát. Az adományozási oklevelek a régi és ma már ncmjétező községek neveit többnyire megőrizték, melyek legtöbbje mint puszta szerepelt/erfvén" e név alatt oly helyet, hol csak pár ember lakott. E neveket a török elűze- tése utáni időkből szedték össze. A vármegye területének nagysága s a munka gyorsítása okozta, hogy több összeirót küldtek a megyébe, kik az !) Lib. Reg. 24. 271 — 2) Lib Reg. 25. 505.
