Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCÁIG. 521 egyes vidékekre mentek, a falvakat összeírni. A kiküldöttek a magyar nyelvet nem értették, a magyar szót kiejteni nem tudták s minden rendszer nélkül dolgozván, ugyanama falut többször is fölvették, többfélekép Írták, úgy, bogy azokat ott fönn különálló falvaknak tekintették s így azután többször is adományozták, mi később sok veszekedésre, hatalmaskodásra, ellenmondásra és pörre szolgáltatott okot. A pusztáknak nevezett egyes apró falvakban élő kevés ember az uradalmi gazdálkodás igényeinek nem felelt meg. Szaporítani a munkás népséget, ez volt kezdetben a föladat, de eleintén nem sikerült, mert a háborús idők, á katonaság fölvonulása s a német hivatalnokok, kik a törökök nyomdokán látszottak haladni, csak jobban elvadították a népet, így történt, hogy az uraságok a szétszórtan élő népséget összeszedni iparkodtak, kik így elhagyva a kisebb falvakat, a közeli nagyobbakba vándoroltak, földjeiket azokhoz kapcsolták, a hajdani községet pedig pusztulni hagyták. E régi falvak helyén most leginkább szőllők, vagy erdők vannak. Néhol az uraságok e helyeken valóságos pusztákat alapítottak. Neveik a XVIII. század első felében határsértési és más ügyekben még mindig előfordulnak s emléküket most is őrzi egy-egy dűlőnév. Leginkább ama falvak vesztek el teljesen nyomtalanul, melyeket a XVII. század végén eszközölt összeírások, mint teljesen, vagy sok év óta elhagyott községeket jelölnek. Lassan kezdtek tehát jelenlegi községeink a sok apró községből kiemelkedni. így 1714 körül legnagyobb részben ama községeket találjuk csak, melyek ma is meg vannak. A kormány az egyes összeírások nyomán maga állapította meg, hogy mely községeket kellene benépesíteni s erre az uradalmakat kötelezte is, de többé a rendelet után nem néztek. Hosszú évtizedekkel később jött ismét a rendelet, hogy meg kell vizsgálni, vájjon az uraságok megfeleltek-e ebbeli kötelezettségüknek. Ámde ekkor már az egyes községek területeit annyira szabályozták, hogy közéjük újabb községeket szúrni csak nehezen lehetett volna. így történt, hogy Baranya teljesen elvesztette régi, hajdani képét. A sok apró s több részre vált községek helyébe kevesebb, de nagyobb községek léptek. Ez jobban meg is felelt a viszonyoknak. A nagy uradalommal rendelkezők ugyanis a területek fölosztásánál semmiben se lévén akadályozva, mint hajdan a G árnyak, Maróthyak stb., kik csupa apró földbirtokosok területeit ragadták magukhoz; arra törekedtek, hogy urasági tagul nagy és művelésre érdemes területet mérjenek maguknak, melynek műveléséhez a robot idejében nagyobb erő is kellett, azaz hagyobb falut kellett a nagyobb urasági részhez teremteni ; a kisebb falvak újjászervezése czéljukkal teljesen ellentétes lett volna. « Nem egy esetben történt, hogy az urasági részt egy hajdani falu he4 lyére tették, mikor az mint puszta meg is tartotta régi nevét, mint Hale, Herf czeglak. Ott azonban, hol az elpusztult községeket erdő nőtte be, pár pusztai név alatt a falu megtartotta ős nevét egy ideig, de lassan átszállóit a hm
