Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
518 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL. főkép ama körülmény, hogy Baranyára vonatkozólag oly kevés fölvilágosító adat érkezett be, úgy összezavarta a helyi viszonyokkal ismeretlen bizottság előtt a megoldandó kérdéseket, hogy abba belekezdeni se mertek. E nehézségen végre Radanay maga segített akként, hogy megszerkesztett egy összeírást t) s azt föl is terjesztette. Egyébként maga Radanay nem jelent meg a eomissio előtt ; a püspökséget ott Skerlecz prépost képviselte, részben még Visa János is, 2) mi azután perre is adott okot a két kanonok között. A püspökség és káptalannak közös ügyét képezte a eomissio előtt, hogy egyúttal a püspökség határai megállapíttassanak, mert nem tudta egyik fél se, hogy hol szabad neki a papi tizedet szedni. E részben először magától a comissiotól kértek fölvilágosítást, valamint a kalocsai érsek, úgy a boszniai és zágrábi püspök között a határkérdés ügyében kértek ítéletet, mit részben meg is kaptak ; a határkérdés azonban nem volt oly könnyen eldönthető. A zágrábi püspökség jogainak igazolására a tárgyaláskor az okmányok nagy tömegét terjesztette a bizottság elé, mely azután el is döntötte a kérdést, de oly hézagosán, hogy az később, mint látni fogjuk, újabb perre szolgáltatott alkalmat. A püspöki javak összeülIírásával a comissicL-JUhAbem készült, el és azt augusztus 27-én terjesztette őfölsége elé. Kimondotta azonban a comis- sio, hogy az előterjesztett okiratok nem adnak Radanaynak jogosultságot a fölperességre, de mivel Radanaynak kinevezési okmánya van a püspökségre s mert az az Isten egyházával és munkával, fáradsággal jár, azért a kijelölt birtokokban megerősíteni vélik. Radanayt a pápa még akkor sem erősítette meg s ez csak szeptember 7-én történt meg. Dolny kinevezését ugyan szintén a pápa elé terjesztették megerősítés végett, de miután Radanay megerősítését már előbb kimondották a eonsistoriumban s ezt csupán a díj le nem fizetése miatt tartották vissza, úgy a római szentszék semmikép sem akart beleegyezni abba, hogy Radanay megerősítését mellőzvén, most Dolnyt erősítse meg. A szentszék e hajthatatlanságát egyrészt ama levelek is okozták, melyeket Radanay koronként a pápához és egyes bíborosokhoz irt, valamint a magyarországi papságnak e részben valószínűleg kikért véleménye, nemkülönben a magyar politikai viszonyokban hű ismerete és tapintatos fölfogása, melyek miatt lehetetlennek látszott, a hazáját szerető érdemes püspököt elejteni. Széchenyi György prímás, ki Radanayt személyesen ismerte s nagy jóakarója, sőt mi több, bizalmasa volt, meghalt ugyan, de utóda, Kollonich Lápot, még nagyobb befolyással bírván, Lipótot újra kérte Radanay megerősítésére, előadván, hogy ezt a török torkában lévő püspökséget csak veszélyeztetés mellett lehetne püspök nélkül hagyni. A kedélyek harcza is lecsillapulván, a pápa Radanayt Pécsett, Dolnyt pedig újabb kineveztetése folytán a Csanádi püspökségbe erősítette meg. így Radanay tiz évi küzdelem után keserveinek édes gyümölcsét szedhette. i) Urlj. et Cotiser, fase. 90. N. 32. — 2) Diar. 37. és 62.
