Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 517 leg döntötte el a kérdést s így a mágocsi uradalom a szerzet feloszlatásáig kezükben maradt. Csodálatos, hogy a pálosoknak, kiknek a török idő előtt oly sok monostoruk volt Pécsett 'és áltálában egész Baranyában s annyi s oly jeles régi okmányoknak voltak birtokában, a neo acquistica comissio előtt épen nem iparkodtak jogaikat—érvényesíteni' így történt, hogy az üröghi és patacsi monostor területei a pécsmegyei papság kezére került, Szt.-László monostora és birtokai a PálíTyak uradalmához, Bajcs Siklóshoz, Kőszeg s a bodrogmegyei szent kereszt-monostorának Baranyában lévő birtokait a bellyei uradalomhoz csatolták. A szerzet e tetemes birtokok iránti követelésével csak 1728 táján lépett föl, mikor mind e birtokokat már újra és másnak adományozták. A helytartó-tanács belátta ugyan e követelések jogosultságát s kért is innen-onnan véleményt azok kiegyenlítésére, de a másoknak adományozott birtokokat már nem lehetett elvenni s elévülés czímén elmozdította őket kérelmükkel, azzal vigasztalván őket, hogy a mágocsi uradalmat, hol követeléseik épen nem állottak erős jogalapon, megnyervén, ezzel összes követeléseikre kielégítést nyertek s a Mágocs végett indított fiskusi pör is ebben leli alapját. A Ferencz-rendű barátok szerzetük helyét Pécsett Thüngen Károly dánostól kapták közvetlenül Pécs város bevétele után, ki Klarics Miksa Csáktornyái zárdafőnök kérelmére nekik már 1687. év január 4-én adományozási okiratot állított ki.x) A kapuczinusok szerzetének helyét Fisa de Matha János kanonok adta Radàimÿ beleegyezésével ; az ágostoniak szerzetét 1702-ben Kurcz Salome Mária bárónő. Mindezekkel a comissionak semmi baja se volt. A pécsi káptalan és pécsi püspök nem együtt jelentették be a comissionak igényeiket, sőt ama kanonokok, kiknek összvagyonukon kívül külön javaik is voltak, külön keresték azt. A papság azonban igényei támogatására nem tudott más okiratra támaszkodni, mint a régi dikális jegyzőkönyvekre. Ezek se voltak az eredetiek, hanem a mint azokat Szombathelyi György, Ebeczky Imre és Ordódy Gáspár 1632-ben a di- kationális lajstromból a maga használatára kiirogatta s így követelésük alapjául az 1551- s később az 1558- és 1559-ik évi lajstromok szolgáltak. Ez okmányokat a comissio nem tartotta elégséges bizonyítékoknak s miután a püspök és káptalan ugyanama dika-lajstromra hivatkoztak, összefoglalta az erre hozott határozatot, hogy bár a fölhozott okmányok jogi igazolásra nem használhatók, mégis mivel ennek ellenére is őfölsége nekik kegyelem útján fex gratia) birtokokat adni akar, azért azokat kije- lölendőknek tartja és ki is jelölte. Mindazáltal használatukba nem bocsátotta, meri a püspök és káptalan még 1701. év augusztus 15-én is folyamodtak a comissiohoz, hogy a kijelölt birtokokba léphessenek. A kijelölés nem történhetett meg olyan gyorsan. A számtalan apró, részben elpusztult hely, a conscriptiók kúszáltsága, az elferdített nevek s i) Brüsztle I. 322.
