Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
516 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL E helyen tartjuk szükségesnek megemlíteni Baranyavármegye és Pécs város kulturális viszonyaira nézve fölötte érdekes alapítványt, melyet Széchenyi György esztergomi érsek tett. Ez 50.000 forint, melyet az alapító-levél nyíltan Pécs város iskolái részére szánt. Kezdetben ez összeget a pécsi püspök kezébe akarta letenni, de minthogy azt, hogy a két kinevezett püspök közül melyik lesz az, a kit a pápa megerősít, tudni nem lehetett, de az akkori nagyprépost, Skerlecz Miklós is meghalt (1699-ben), Széchenyi György a jezsuitákba vetette bizalmát s ama kikötéssel adta kezükbe az alapítványt, hogy a pénzt az országból kivinni nem szabad.i) Az alapítvány nem állott készpénzben, hanem Szapáry Péter vette azt föl 1698-ban 6°/o-ra, de fölmondásra ki nem fizethetvén, biztosításul sárvári uradalmát kötötte le. a) Mily nagy értéket képviselt ez 50.000 lit, az abból látható, hogy Görcsönyt 1000 forintért lehetett megvenni. Ily összeggel akkor nagy egyetemet lehetett volna alapítani. 1696-ban e kölcsön királyi megerősítést nyert és Ravasz Péter rektorsága alatt Szapáry Péter és neje Egredy Zsófia kötelezték magukat, hogy a pénzt hét évre megfizetik, azonban még 1713-ban se fizették meg, mert akkor adták ki a rendeletet, hogy Szapárytól a pénzt be kell hajtani.3) Szapáry Péter és neje halála után leányuk, Christina, két folyamodványt terjesztett őfelsége elé, kérvén, hogy miután Sárvárt (melyre e pénzt bekebelezték) eladták, kapjon hitelezői ellen haladékot s hajtsák be az ő részére is Batthyányi Adám szülői által kölcsönzött összeget.4) Többé azután a pénznek semmi nyoma. Sem az, hogy a jezsuiták megkapták-e s ha igen, hogy hová fordították. Armyi bizonyos, hogy a jezsuiták kollégiumukat csak később építvén, ez építés a tőkének az akkori pénzviszonyok között még negyedrészét seiîrémésztetteGMÂ-a^e^sui— ták feloszlatása után alig találtak içhb "vagyont, mint a mennyivel kez=- detberTbírtak: Váloszinü, hogy a jezsuiták e nagy vagyonnak csak kis részéhez" jutottak és Pécs város így csak kis részben jutott e nagy alapítvány áldásaihoz. Mi a dominikánusokat illeti, mint föntebb említettük, valószínűleg Tullius Miglio hozta okét Pécsre. Adománylevelük, úgy mint a jezsuitáknál, saját kezükön maradt. A neo acquistica eomissio előtt többször fordultak meg, mert a nyert malom iránti joguk nem állott még biztos lábon s folyamodtak, hogy a mindenszentek melletti apácza-zárda romjait nekik adják, mit a későbbi eredményekből ítélve, meg is nyertek, s) A pálos-szerzeteseket Radanay püspök hozta Pécsre s a eomissio nekik a városban jelölt helyet. Itteni birtokaik nagy része magánadakozás útján gyűlt, melyekre nézve maguknak szereztek is adományt, ellenben a mágocsi uradalmat magánúton szerezték meg és a eomissio idejében ezt már bírván, ennek abba semmi beleszólása nem volt. Később a királyi íiskus megtámadta ugyan e javakat, de a bíróság a pálosoknak kedvezői) Acta Jezuit 1—2. és 8—14. — 2) Acta Jez. 1. 70. — 8) Acta Jez. 7. 16—18. — •*) Piisp. könyvtár a. I. 14. — f) Diaría 42, 43, 82.
