Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
508 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL várparancsnokot oly politikai jogokkal ruházta föl, hatalmi körük oly tág és korlátlan volt, hogy a főispánság teljesen fölöslegesnek mutatkozott és Radanay nem tehetett semmit, mibe egyik-másik be nem avatkozott volna. Vecchi (olvasd Veid) e téren főleg Jani tanácsaival élt. Azért Írja Radanay egyik levelében, hogy soha még az ellenség se bánt oly vad módon vele és a szomorú néppel, mint e két „leopárd“. Azért volt oly nagy gyűlölete az olaszok ellen (Miglio, Vecchi, Jani olaszok voltak) s Írja egyik levelében, hogy nem fog megyéjében olaszokat tűrni. Lehet, hogy a főispáni hatóság körének e nagybani korlátozása ellen fakadván ki, mondhatott Radanay olyasmit, mit Vecchi fölségsértésnek minősített s mi miatt Radanayt 1691-ben elfogatta és Szigetváron börtönbe vettette. A nép azt hitte, hogy ott van elzárva, de Vecchi Bécsbe vitette, hol közel egy évig tisztességes őrizet alatt szenvedett. Baranya népei Radanay eltávozásával még nagyobb bajba kerültek. Ő volt az mégis, ki a magyar népet a pusztában kiáltó szavával némikép védte; ő volt, kinek keserű kifakadásaitól s följelentéseitől némikép mégis tartottak, ki nem félt megmondani, hogy a kincstárat illető pénzek, a püspöki jövedelmek s a nép verejtéke a tobzódásnak, játék és mulatságoknak esnek áldozatul (. . . in compotationes lusus convivia et in maschcaras et meretrices cedunt).1) Ő volt, ki nyíltan fölhívta a kormányt, hogy jöjjön ide, nézze és győződjék meg róla, mit művelnek itt ez urak. Radanay hatalmát tehát megtörték, de volt egy utóda, ki az ő nyomdokain járt. Ez Visa János de Mártha volt, előbb k.-szőllősi plébános, kit Radanay maga mellé vett kanonoknak s püspöki vikáriussá tett. Visa János hatalma azonban csekély volt ahhoz, hogy valamit tehessen, bár a vidék s első sorban Pécs városa is hozzá fordult panaszával, hogy árván maradtak s nincs Istenen kívül pártfogójuk, mert a kik pártjukat fogni akarnák, azokat igaz mondásukért persequáják. Pinderóczy László, ki hihetőleg Radanay alispánja volt, semmit se tehetett, sőt maga is védelemre szorult. Radanay távozása után a püspökséget azonnal Jany Ferencz foglalta el, kinek első intézkedése volt, Visa Jánost nyilvános úton elfogatni s börtönbe vetni s helyette, mint a pécsi kerület panaszában előadja, oly parochust nyertek, kit botrányos élete végett se lehetett volna megtűrni, de ki azután a beütött ragályos járvány miatt innen meg is szökött.2) A Bécsben időző püspök elleni vádat nem vették föl a rendes törvénykezés kerékvágásába, hanem arra támaszkodtak az udvaronczok, hogy a heves vérü férfiút vallatás és más zaklatások által újabb kifakadásokra fogják ingerelni, de csalatkoztak. Radanay tiltakozott az ellene fölhozott rágalmak ellen, a megtorlás vádját emelte s vizsgálatot kért annak bizonyítására, hogy melyek az ő érdemei s mily haszontalan emberek rágalmazói. Kérte, hogy a megejtett vizsgálat után foszszák meg őket hivatalaiktól, őt pedig állítsák vissza becsületében, melyet a világ minden kin1) Brüsztle I. 449. — 2) Briisztle III. 420.
