Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 507 gedtek meg azok közönséges jövedelmével, hanem erősen zsarolták az amúgy is nyomorult népet. Mutatják ezt az ismétlődő panaszok, melyeket a lakosság a kamarához terjesztett s más elszórt levelekben foglalt nyilatkozások. Radanay keserű leveleinek semmi hatását sem érezte, javainak megvédése végett tehát a kormányhoz tett előterjesztést s Vincenst az 1690-ik év második felében csakugyan Bécsbe hívták, bár ez látszik a három közül a legártatlanabhnak.1) Vincenst nem sokára Pávics, Nagy és Sluczky Wladislav követték, kiket 1691. év márczius havában is Bécsben látunk. Ez urak védelme azonban erősen Radanay rovására esett s hatalmas szövetségeseik maradtak még Baranyában is, hol első pártfogójuk, Tullius Miglio volt. Nincs ugyan eddig semmi történeti bizonyíték reá, de alig lehet kételkedni, hogy a prédikátorok szerzetét, kiket általában dominikánusoknak hívnak, Tullius Miglio hozta Pécsre s ama házat és mecsetet, melyet 1690-ben a pécsi főutczában bírtak,2) Tullius Miglio ajándékozta a szerzetnek. Elkeseredetten folyván ugyanis a küzdelem a püspökkel, Tullius- nak engedelmes papokra volt szüksége s legtöbb hasznát vehette épen a dominikánusoknak, kiket a pápa többféle előjogokkal tüntetett ki. Ezek segélyével gyakorolta Tullius Pécsett a lelkihatóságot, de egyúttal Radanay leghívebb falvaiba, így Kővágó-Szőllősre és Hosszú-Hetényre is dominikánusok jutottak, kiket a mit se gyanakvó püspök, alpapság hiányában, szívesen fogadott. Miként avatkozott be Tullius a püspöki teendőkbe s miként akarta a püspököt lehetetlenné tenni, mutatja a Tullius részéről Tlrerhócz Tamás K.-Szőllősön székelő dominikánusnak kiadott utasítás 1690. év febr. 17-ről, hogy Szent-Gálra menjen gyóntatni. Radanay ellenmondása, excommuni- catiója és suspentiója érvénynyel nem bírnak s a szerzetnek meg van a pápától nyert ama előjoga, hogy tagjai bárhol gyóntathassanak.8) Brüsztle e dominikánus barátot adott feleletéből piszkos jelleműnek (sordidus character) nevezi. Tullius azonban nem késett a hű dominikánusokat megjutalmazni s egy malmot ajándékozott a szerzetnek, mit ugyan darab ideig csak bérbe bírhattak a kincstár szükségletei miatt, de a neo acquistica comissio útján véglegesen megnyertek,4) sőt nem átallották, a plébániák adminisz- trácziójáért még külön jutalmazást is kérni.3) Ellenséges lábon állott Radanay még Jani Ferencz szerómi püspökkel és testvérével, kik alkalmasint szerették volna, ha egyik-másik a pécsi püspökséget megkaphatta volna. Az apát Mohácsot, a nyilvánvalólag püspöki birtokot magának foglalta el. Hozzá csatlakozott Vecchi Gábor, Pécs és Szigetvár várparancsnoka. Ez utóbbi valószínűleg Radanay politikai működésében talált gáncsot. A Magyarországot elnyomni törekvő kormányzat a kir. biztost s a 9 Brüsztle I. 446. — 2) Pécí város levéltára. 9 Brüsztle 111. 426. - 4) Diaria Neoac. Con. p. 82., 43. — s) U. o. p. 82.
