Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 502 ságában mutatunk is be, fönkeltségében magasan fölüláll mindazokon, kiket a végzet bírálóinak rendelt s fölüláll magas jellemével a XVIII. század összes püspökein. A király 1387. év augusztus 8-án kinevezte püspökké, de a püspöki jövedelmekről a haza zivatarai között nem gondoskodott. Alig zajlott le az augusztus 12-iki nagyharsányi ütközet, mikor Radanayt már Pécsett találjuk. A püspöki székházba nem mehetett, mert azt Vincens foglalta el. Utasítása volt, hogy mindent úgy vegyen át, mint azt a törökök kezén találta, a székház pedig földszint kincstári magtárul szolgált. Emeletén maga Vincens lakott. Az éles elméjű püspök előre gondoskodott arról, hogy megtudja,mely falvak illetik a püspökséget, hogy onnan tizedeit húzhassa, de ezzel ellentétbe, sőt összeütközésbe jött Vincenssel, kinek utasítása volt, minden faluban a „császár“ részére szedni a tizedet. Meglehetett volna talán békés úton oldani a kérdést, de Radanay oly embernek festi Vincensi, ki a bőid nem veti meg. Lehetett volna-e a különben magyargyűlölővel alkuba ereszkedni, ez kérdés marad. Bizonyos az, hogy Vincens hivatalos értesítést nem nyervén a püspök kinevezéséről, őt püspöknek el nem ismerte, mit jelentéseiben többször nyilvánít s a püspök által az egyes községektől beszedett tizedeket erőhatalommal elvette. A püspök nem a fölsőséghez fordult, hanem Vincenst támadta meg augusztus 27-én hozzá intézett levelében; melyben tizedeit kérve, mindenütt bebizonyítani Ígéri, hogy Vincens őfelségének nem adminisztrátora, hanem defraudátora (megcsalója). „Tudna-e, úgymond, e vidék fölött egy néma, síiket és vak rendelkezni? Néma, mert az itt lakó népek nyelvének egyikét se beszéli (németek még akkor nem laktak itt) ; süket, mert senkit sem akar meghallgatni még a legigazabb dologban se ; vak, mert semmi módon se lát, hogy hogyan kellene e nyomorult népet a rablóktól megvédeni. Mutsssa meg a levelet annak, a kinek akarja, de ő a leghaszontalanabb ember a vidéken, mert több kárt tett; Pécsett, mint hasznot.“ Vincens a kibékülés helyett a levelet fölküldötte a kormányhoz, de egyúttal több községnek a bizonyítványát is mellékelte, melyeket az ő sugalmazására állítottak ki, erős színekkel ecsetelvén a püspök eljárását, ki botbüntetéssel fenyegette őket, ha nem fizetnek. Vincens azzal ámította a népet úgy mint a kormányt, hogy a püspöki adó elfogadása esetén kettős adót fizet s hogy a nép zavarban van, nem tudván, kinek fizessen. A viszony tehát Vincens és Radanay között mindig élesebbé vált. Vincens hatalmában bírta a népet, helyzete tehát sokkal könnyebb volt, mint Radanayé, kinek emellett térítés-munkálataival is öregbítette az ellene fölhalmozódó ellenszenvet. Pécs város nagy részében s a vidéken is igen elterjedt az unitárius vallás. Ennek kipusztításához katonás erélylyel fogott' a püspök és sikerüTtTTs neki azt kiirtani. Haas megjegyzi, lipgy 1686. év novembertől, 1688. év novemberig 2200 áriánt és lön")kid kereszteltek meg. 1689. év január 2-án tizennyolez török és nemsokára ismét huszonhat török
