Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A SZAfi ADS A GHARCZIG.

501

állott, csakis a gazdasági teendők maradtak. Pécsett, Siklóson s egyebütt a török állam nagyobb területeket bírt, melyeket még a törökök vetettek be ; ezeket aratni s újabban művelni kellett, mert a népség vonakodott a munkától s a behívásra az erdőkbe menekült.

Nagy mennyiségű szőllőt is kezelt Vincens, mely a Pécs és Mohács közti vidéken jó terméssel kecsegtetett, bár a katonaság a szőllőkbe járván gyümölcsért, igen sok kárt tett. Mohács, Sásd, Dombóvár és Kaposvárról azonban kedvezőtlen eredményeket jelentett Vincens, részben a rossz termés miatt, részben mert egyik-másik hely egészen leégett.

Vincens jelentései a kormányhoz elég részletesek ; sáfárkodásának eredményét azokban bőven olvashatni.x)

Az elfoglalt „tartományok“ vallási viszonyairól az állam akkép gondoskodott, hogy Szécheny Pált, a ki partibus infidelium volt csak pécsi püspök, 1687. év augusztus 8-iki kinevezéssel a veszprémi püspökségbe helyezte s ugyanaz nap Radanay Mátyás zalavári apátot és scardoniai t. püspököt nevezte ki pécsi püspökké.2)

Sohasem látszott e püspöki székre valaki alkalmasabbnak, mint Radanay, akkor 57 éves férfiú, ki nemcsak zalavári apát, de egyúttal vár- parancsnok is volt s ki saját alkotta kisebb hadát maga vezette a küzdelembe. Részt is vett a törökök kiűzésének harczaiban. Kanizsa, Babócsa, Berzenczénél és Verőcze mellett szerzett hadi érdemeiről az akkori vezérek elismerő nyilatkozatokat állítottak ki részére. Sőt hadával Baranyában is szerepel: ő vette be az akkor még török Mohácsot.

Ez expeditiójáról tudjuk, hogy hatszáz ember élén állott, melyből a török a mohácsi erősségből való kiűzetése alkalmával elvesztett hót embert. 3) Akkor még alig hitte, hogy annak egykor püspöke lesz.

Tulajdonaihoz tartozott az uralkodó házhoz való hűsége, melyért az akkori szabadságharczokban elfogatott és Németújvárott egy évi rabságot szenvedett, valamint a hazaszeretet is, melyet irataiban sohasem említ másképen, mint „dulcis patria“, miért a Corpus Juris is megörökítette nevét. (II. 74.) Érdemeinek elősorolása után e szavakkal zárván be közlését :

O Deus Adonai Da plures Radonai.

Hozzá járult ehhez, hogy a helyi nemzetségek nyelveit is mind beszélte. E zivataros időkben ily katonás papra volt itt szükség, ki uralkodójához hű, szereti hazáját és vallását. Koller őt katonás és heves vérü embernek jellemzi s így történt, hogy a rajta elkövetett méltatlanságok okozta súlyos fájdalmaiban keserűbb volt ellenfelei iránt, semhogy a társadalmi illeni által magát mérsékelhette volna. Hozzá tehetjük ehhez, hogy többször saját excentritása okozta bajait.

Egészben véve azonban Radanay nagy jellem, melyet ha pongyolai) Neoreg. fasc. 1211. Nr. 19. — 2) Lib. Reg. 19. 56. — Bár e püspökről szóló iratok következetesen Radunay-nak Írják őt, kénytelenek vagyunk, Koller után, a Radanay nevet megtartani, mert ö magát mindig ekkép irta. — 8) Mon. Vat. II. II. 104.