Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
500 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL A ráczság általában a Ko zár, Udvard vidékéről Villány és Baranya- vár leié hozódé vonalon, a Duna-inentén települt le. E kívül egyes sziget- vidékek vannak Pécsváradon s a Hegyháton. Látszik, hogs e vonalakon volt a nagy liadút, ez lett néptelen s így ezt foglalta el a rácz népség. A lakosság a községekben igen gyér, legtöbbnvire csak b—7 család lakik egy községben. Kevés ama községek száma, hol 16—20 család van. Pécs 180, Siklós í ló, Dárda 75, Pécsvár 19, Nádasd 23, Vörösmart 20, Pellérd 44 család-lakossal rendelkezik. Az egész megyét 2554 család lakja. Ezek összesen 2380 szarvasmarhát bírtak, (5886 hold földet és 4430 kapa- szőllőt műveltek. Látható, hogy e népség, a hadak által folytonosan zaklatva, csak épen annyi földet művelt, a mennyi életföntartására elkerülhetetlenül szükséges volt. Lehet, hogy ezt, kényszerűségből tette, elvonván tőle lassankint a földeket is, mert alig képzelhető, hogy e területen miként gyarapodhatott volna meg a török alatt oly óriási mértékben az erdőség, hogy ezt a kiűzetés idejében alig lehetett másnak, mint egy óriási erdőterületnek tekinteni, holott a török uralom előtt alig IV2—2 kilométerenként állván egymáshoz a falvak, alig lehetett annak említésre méltó erdeje. Szőllőjét az akkori baranyai lakős csak a maga italára művelte. Mutatja az, hogy lakói egyáltalán nem tekintették, vájjon talajuk alkalmas-e a szőllőművelésre, vagy nem, hanem egészen a síkon, sőt a Dráva- mentén is termesztettek bort, melynek partjait hosszan és szélesen pos- ványok ölelték. Fölemlíti ez okmány egyúttal az 1696-iki földbirtokosok neveit, mely- lyel egyúttal igazolva látjuk azt is, hogy az alább említett neo acquistica comissio. mely már a következő évben elkezdte itt működését, mennyire fölforgatta a vagyoni viszonyokat. A fiskalitás Vincens működése folytán a legtöbbet tett ki s összesen 73 községet számlált. Utána jön a Draskovics-család 25 községgel, a pécs- váradi apát 29 községgel. Eszterházy nádor már újabb adománynyal Dombóvár és Sásd vidékén 15 községet bírt. A pozsonyi ápáezák 3, a fehérvári custus 2, a fehérvári káptalan 7 községet bírt. Oly nemesek, kiknek egy, vagy két községük volt : Jankovics István, Dobi Mihály, Csanádi Ferencz, Szegedi Pál, Kállay György, Szabó György, Király János, Saty Pál, Szabó Tamás, Bezerédi István, Somogyi Adám, a pálosok egy, a szigetvári generális (Hűin) egy falut bírt ; kisebb birtokosok voltak : Ka- bana András, Nemes András, Tóth János, Göndör Mihály, Talpas Adám, Barusics János ; két község tulajdonosának nevét a bizottság nem tudta kifürkészni; két községben több földesur volt. Szent-Király, Nagy-Peterd, Kis-Peterd, Nagy-Yáty, Dencsháza, Katádfa és Szent-Márton (Kis-Szent- Márton) nemesnek vallotta magát, de csak az első bírt arra okmányt is fölmutatni. [de kell még számítani a pécsegy házmegyei papság által bírt öt ven községet, melyről alább emlékezünk meg. Vincens Keresztélynek, miután Nagy László is reá bízott mindent, a népek mogesketésc után az adó beszedése mellett, mely a tizedekből
