Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 505 a püspököt valamely módon eltávolítani, annál is inkább, mert Radanay ez ellenségeinek visszaéléseit, mint alább látni fogjuk, kérlelhetetlen szigorral s éles stylusban szokta a fejedelem tudomására hozni. Sikerült Vincens és társainak bizonyságokat szerezni arra, mintha Radanay becsmérlő kifejezésekkel élt volna a fejedelem ellen. A püspök e panasz hallatára személyesen ment Bécsbe 1688-ban, állhatatosan tagadván e rágalmakat, de a számtalan panasz Radanaynak a hittérítés körül elkövetett erőszakosságairól s Vincens sugalmazása, a gyanúnak oly mély gyökerét fejlesztette, hogy e vizsgálat végleges teljesítésére s a versengés kiegyenlítésére két királyi biztost küldöttek 1689-ben Pécsre. Az egyik Tullius Miglio de Prumberg báró, a másik Melmek Tivadar volt, a neo- acquistica comissio tagja. Tullius Miglio báró kezdetben iparkodott is a kedélyeket lecsillapítani s bizonynyal megtanulta ismerni a püspököt s annak nyers igazságszeretét, mert a biztos iránt nem is hallunk semmi panaszt Radanay ajkairól, egyben azonban mégis gáncsot talált, t. i. a hittérítés munkájában, melyben a katonát a püspök nem tudta levetkőzni. A kormánynak pedig valamint egyrészről az volt törekvése, hogy a népek vallása minél inkább összeforrjon, úgy másrészt a kedélyek lecsillapítására is gondolt. Pécsett és vidékén pedig e részben nagy kérdés megoldása került szőnyegre, a schismatikusok vallási kérdése, melyet a hevesvérű Radanayra nem lehetett bízni. Valószínű tehát, hogy Tullius Miglio fölsőbb jóváhagyás mellett tette meg ehhez lépéseit. 1690. év január 10-én a püspök alispánjaival és a nemesi birákkal valami vizsgálatról a városba térvén vissza, Tullius Miglio karhatalommal reájuk támadt, valamennyit rabul ejtette s a püspökkel együtt még az éjjel Szigetvárra vitette fogságba a nélkül, hogy eljárását bármivel is indokolta volna. *) Ez alatt Tullius Miglio megtette az intézkedéseket, hogy a vidék összes schizmatikus papjai Pécsett összegyűljenek. Orahovicza, Graboni, Fehérvár, Döbrököz, Simontornya, Ozora, Pécs, Dombóvár, Sásd rácz esperesei s e kívül még tizenkilencz küldött vett a január 18-án tartott gyűlésen részt. A gyűlést a jezsuiták monostorában tartották meg, hol Tullius Miglio szép beszédet mondott, melylyel nevezetteket a római katho- likusokkal való egyesülésre szólította föl, mit azok meg is Ígérvén, határozatba ment a római pápa fölsőbbségét elismerni s ennek tényleges keresztülvitelére minden évben háromszor a rácz pap a kath. templomban mond misét saját szertartása szerént s ugyanígy a kath. pap a rácz- templomban. A jezsuitáknak a rácz templomokban bármikor lehet szónokolni és hitoktatást tartani s hogy pap-jelöltjeiket a pécsi jezsuiták fogják nevelni. A gyűlést Tullius Miglio vezette, de jelen volt ott Vecchi Gábor báró, Szigetvár és Pécs várparancsnoka, Melmek Tivadar és Jany Ferencz szerémi püspök, ki azután nagy sokadalom előtt a jezsuiták templomában ünnepélyes misét mondván, a schizmatikusok az egyesülésre az esküt le is tették.2) 1) Brüsztle I. 441. — 2) Koller VII. 153.
