Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
506 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL Radanay püspököt, az ünnepélyes zsinat lezajlása után, szabadon bocsátották, de az alispánt és a nemesi bírákat elővigyázatból visszatartották. S valóban a püspök nem is késett, elfogatására vonatkozó parancsát őfölsége elé már január 22-én előterjeszteni, hol azonban nagyon is éreznie kellett, hogy mennyire hiányzik Magyarországon az alkotmányosság. Tullius Miglio azonban nem késett, a haragos püspök kedélyviharát lecsendesíteni. Ugyanis a püspököt Tolnamogye főispánjává már 1689. év szeptember 15-én nevezte ki a király, de a kinevezést Tullius Miglio csak szabadon bocsáttatása után kézbesítette Radanaynak s a heves katonapüspöknek valóban csodálni kell gyermeteg kedélyét és ártatlan örömét kineveztetése fölött. Február 1-én átirt Pécs városához : „íme — úgymond — nem hogy a püspökséget el akarnák tőlem venni, de őfölsége kegyelme Tolna főispánjává tett.“ Azért senki se menjen az ő három ellenségéhez, köztük az infámis Vincens inspectorhoz ; jövő vasárnap nagy misét tar- tand — írja tovább — a jezsuitáknál. Kinek tehát jó ruhája van, az jöjjön el és imádkozzék a hazáért. *) E mellett Tullius Miglio magát Radanay panasza ellen eleve biztosítani akarta és György Hiacinth dominikánus, akkori hosszú-hetényi plébános, január 30-án arról állított ki bizonyítványt, hogy január 10-én (?), a püspök elt'ogatása napján, Tullius Miglionál volt ebéden s a kir. biztosnak mindkét fia, Károly és Ferencz, otthon voltak s így abban részt nem vettek.2) Azt azonban Tullius Miglionak be kellett látni, hogy a püspök anyagi helyzete tarthatatlan, miért közben járt, hogy annak biztosítására nézve a kamarával megállapodás jöjjön létre, mely 1690. év szept. 7-én Bécsben megkötött egyességgel teljesedésbe ment. E szerént a püspök átveszi öt évre mindama javakat, melyekről igazolja, hogy azok a püspökséghez tartoztak, főntartván a kincstár azokban a harminczadot, az acci- sokat s korcsmáltatást, mint királyi jogokat, de tartozik hadi czélokra. ezer mázsa lisztet szolgáltatni, mit ha meg nem fizetne, a bér azonnal megszűnik. Joga azonban a kincstárnak, ha egy-egy falura nézve őfölsége máskép intézkednék, arra nézve a bérlet a bérösszeg aránylagos leszállításával megszűnnék.a) Radanay azonban még ezzel sem ért czélt. A püspöknek ugyanis igazolnia kellett volna az egyes javakhoz való jogát, ámde ez igazolást se Vincens, se Nagy László nem fogadták el, kik egyes falvak jövedelmeit részben kibérelték a kincstártól, részben bérbe adták Pávics Ig- nácznak, ki Pécs városának egyik előkelő polgára volt s ki e bérletekkel dús gazdaságot szerzett. Ezekhez járult még Igmándi Sámuel kaposvári provisor. Radanay egész epéjét öntötte ki a püspöki javak — véleménye sze- rénti — fosztogatói ellen hozzájuk czimezett leveleiben. Jogilag ugyan nem lehetne Vincenst és Nagyot kárhoztatni, de bűnösek annyiban, hogy jobb meggyőződésük ellenére tartották maguknál a püspöki javakat s nem elé!) Brüsztle I. 443. — 2) Brüsztle III. 87. — 8) Brüsztle I. 433.
