Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
504 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL és árián tért meg.1) Az anyakönyvek rendszerént nevek említése nélkül, tömeges megtéréseket jeleznek. De a fölhasznált eszközök nem látszottak a humánizmus elveinek megfelelni; papjai, templomai, harangjai még a katholikus népségnek se voltak. A-püspök egymaga óriási munkát végzett a kezdő években, de annál nagyobb is volt az irányában nyilvánuló elégedetlenség. Erőszakos eljárása miatt ismételt panaszok mentek a kormányhoz, melyek támogatták Vincens álláspontját, a püspök ellen barátokat keresve önmagának. Mégis Radanaynak az 1690. év junius 10-én kelt rezoluczióval sikerült kinyerni, hogy Vincens a püspökségi javak rendezéséig, melyet lelkére kötöttek, a püspöknek pénz- és borjárulékát múlhatatlanul kielégítse. 2) Hozzájárult ebhez az is, hogy az „édes hazát“ szerető püspök vármegyéjét magyar kormányzási modorba akarván önteni", kieszközölte időközben Baranya főispánjává való kineveztetését, azzal indokolván e kérelmet, hogy az ő alattvalóinak csakis ő lehet a főispánja. A kinevezési okirat ugyan nincs meg s így nem tudjuk, hogy a kinevezés mikor történt, de hogy megtörtént, azt maga Radanay említi meg a fejedelemhez 1692. év április 10-én irt levelében, hogy abba törvényszerűen installálták és az esküt is letette.3) Radanay tehát nemcsak az egyházmegyét szervezte, de egyúttal a közigazgatási hatóságot is. E föladat annál nehezebb volt, mert az erők .s eszközök teljesen hiányoztak s oly munka volt ez az átalakulás kezdetén, melyet egy ember meg nem győz. Radanay főispáni működésének nyomát megtaláljuk az 1696. évi ösz- szeirásban. A vármegye ekkor már három kerületre oszlik föl, mely fölosztást bizonyára Radanay tervezte. Az egyik a pécsi, mely a mai Baranya nyugati oldalát foglalja magában, északról délnek a siklósi hegylánczig s annak nyugati ormától a Dráváig húzódik. A siklósi kerület a siklósi és báni hegylánez öbleiben terült el, melynek főbírája Glandovics János. A Mohács, Duna-Szekcső és Pécsvárad vidékén lévő harmadik kerület főbírája Deksomoniovics László volt. Főispáni tisztében járt el Radanay akkor, mikor a régi dikális jegyzéknek alapján magához ragadva az egyházmegye birtokait, azokat ugyanaz alapon a. káptalannal megosztotta. Ez legfényesebb bizonyítéka páratlan igazságszeretetének, mert e fölosztás által épen ő maga károsodott, mert a püspöknek csak tizennyolcz falu jutott, ezek közt Pécs városa is, a káptalannak pedig huszonkilencz s e kívül kapta a prépost Túronyt és Cserdit, a kustos pedig Yelint. Nem csuda tehát, ha a káptalan Radanay jogutódával e miatt harczban élt, mert nehezére esett a már egyszer bírt javaktól magát megfosztva látnia. Radanay mint főispán csak kevés esetben nevezi magát Baranya főispánjának, hanem az egyházmegye mintájára pécsi főispánnak szereti magát mondani. E honi törvényen és szokáson alapuló újítások még jobban elborították Vincens és barátai szivét s fölébredt bennük az eszme, i) i) Gedenkbuch 68. — Benig. Resol. 1690. év, 6. lap. 3J Brüsztle 1. 456.
