Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
478 A MOHÁCSI VÉSZTŐL vainak bitorlói ellen, ki Szelepcsényi György érseket bízta meg a püspök s bitorlók közti egyesség létesítésére ; ez okmány a falvakat névleg nem sorolja föl, csak annyit mond, hogy azok Tolnában, Baranyában és Somogybán szétszórvák, a bitorlók nevei : Botka Ferencz, Pograni Ferencz, Káldi György, Gorub Péter, Siklósi András, Farkas György, Gersei Petheő László egerszegi főkapitány s a dunáninneni (értsd túli) kerület viczegene- rálisa.x) Mi történt ez utasításra, nem tudható, csak az bizonyos, hogy mikor 20 évvel később Radonay Mátyás foglalta el a püspökséget, annak egész püspöksége alatt a püspöki javakra nézve a legnagyobb zavar uralkodott. Azonban ennek kérdése már az új korszakhoz, azaz a törökök kiűzése utáni időre esik. A papi javadalmasok közül a pálosok és más egyes szerzetek javadalmaikat nem is keresték, csak még a pécsváradi apát, Horváth Tamás jezsuitának 1658-ban Bartók István apáthoz intézett leveléből látható, hogy a jezsuiták iparkodtak, egyes községeket az apátság részére megszerezni, így első Ízben Szebényt, mely egyik központját képezte a jezsuitáknak s a hozzá közel fekvő községeket, úgymint Somberekét és Szűrt, úgy a jezsuiták másik központját, Hosszú-Hetényt, holott e községek korábban nem tartoztak az apátsághoz, mert Szebényt (akkor Szeben) korábban nem hívták így, hanem Személynek s az Orévi-család birtoka volt. Somberek és Szűr (hajdan Zecz névvel) nemes családok magán tulajdonát képezték. Hosszú-Hetényt az apátság már a korábbi századokban a pécsi püspökségnek volt kénytelen átengedni. Bár ez időben több ur is iparkodott egyes községeket magának meghódítani. Ilyen volt Tódi Márton Pápáról, Kinizsi Péter, ki Eszterházy Pál tisztjének mondta magát, Gurap Péter és Petheő László küldözgettek a falvakra leveleket, mégis a jezsuiták a maguk által lakott falvakat erősen tartották az apátság részére s kérték az apátot, hogy küldené meg nekik a falvak névsorát, melyek őket illetik. Bár eljárásuk annyira gyanús volt, hogy a törökök jutalmat tűztek a jezsuita Horváth Tamás fejére, azért azok mégis több falvat meghódol- tattak és 1659-ben az apát a következő falvakat adta bérbe, u. m. : Pécs- váradot, Patacsot, Babarcz, Hosszú-Hetényt és a mellette lévő Ormándot, Vasast, Hirdet, Lovász-Hetényt s a megmaradt Szebény, Szűr, között feküdt Fejéregyházat és Enyeszdet, melyekről Mucsy István 1662-ben is több rendbeli levelet irt az apátnak. Mindé levelek igazolják, hogy a fölebbvalók, valamint a nép erősen reménykedtek akkor, hogy a félhold hatalmát rövid idő múlva meg fogják törni. Elvégre elérkezünk a történet ama momentumához, mely a másfélszázados török uralomnak véget vet; megszerzi a talajt egy leendő kultúrához, melyet azonban előbb fenékig fölforgat s még jobban elpusztít, mint a török. — Gyászos a húsz évi küzdelem az országra nézve, de i) Koller VII. 83.
