Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 479 mindezek a törökké vált Baranyára nézve csak álomképek gyanánt húzódnak el. Előkelő magyar itt akkor nem élt, ki Zrínyi és Nádasdi hulló vérének beszédét érteni képes lett volna. Lobkovicz, Hocher, Sinsendorf nyomását nem érezte, Ampringen uralmával nem törődött itt senki s az a néhány jezsuita, kit itt találunk, csak a vallás kérdését látta mindenben, tehát épen azt, a mit az anya-országban legkevésbé tudtak megoldani. Minden iskoláskönyv tanítja, hogy Tököly Imre a franczia segedelemnek kevés hasznát vehetvén, a háborúra készülő törökkel szövetkezett s a török hadi szerencsétlensége a magyar fölkelésnek is vesztére szolgált. Mikor 1683-ban Kara-Mustafa Bécsnek megostromlására jött junius 10-én, mint egykor János király, Tököly is eléje ment, mint a kuruczok királya, zöld zászlóval s fényes kísérettel és Kara-Mustafa Eszéknél fogadta, mint Fölső-Magyarország általa kinevezett királyát s kiáltványt intézett Mag yarországhoz, hogy Tökölyvel a portához álljanak, mert ha nem akarják elismerni, hogy a szultán kegyében rejlik reájuk nézve a béke s nyugalom forrása : mindannyian keservesen fognak lakolni.‘) A török had szokott útján, Baranyavármegyén ment keresztül. Bécs ostroma nem sikerült, sőt a megtámadott támadólag lépett föl s 1686-ig Magyarország fölső részét foglalván vissza a töröktől, ez év szeptember 2-án Buda is visszakerült. A rögtönösen világhírre vergődött győzelem hősei, egyrészt ugyan ez évi hadi dicsőségükkel meg akartak elégedni, mégis mások tovább szomjazván, végre határozatba ment, hogy a sereg egyik része Szegednek, másika Pécsnek indul harczi babért aratni. A sereg e része Földvár és Pentele felé haladt, majd meghallották, hogy a nagyvezér Dárda és Baranyavár között táboroz egy mocsaras patak mellett, a szept. 24-iki jelentés szerént azonban2) a nagyvezér ekkor a baranyavári kisded várba húzta meg magát ; mire a haditanács azt határozta, hogy a keresztény hadakat azokra a hegyekre kell elhelyezni, melyek a térképen Baranyavár mögött látszanak ; a terv azonban fölösleges volt, mert a hó végével az időjárás hidegre fordult s a nagyvezér fölszedte sátorfáját és Belgrádba tért téli szállásra. Ez csak kedvező fordulat volt, mert így ama megállapodás jutott érvényre, hogy Dárda s a hid elfoglalandó, Pécs beveendő s bele tízezer főnyi gyalogságot és megfelelő lovasságot kell elhelyezni a szigeti török megfékezésére. A nagyvezér távozásának hírére Badeni Lajos tizenháromezer emberrel Simontornyának vette útját s a nem megvetendő őrség megadta magát s mintegy ötszáz törököt hurczolt el magával fogolyként. Mielőtt azonban a sereg ide ért volna, Bonnavini Ferencz bécsi nuntius szeptember 22-én kelt jelentése szerént, időközben a kapronczai végvár harczosai, alvezérük (vicegovernatore) „Mac ári“ vezérlete alatt, csatlakozva más magyar és hor- vát hadakkal, elfoglalták Pécs városát, bár annak várát megvívni nem kísérlették meg, a várost kirabolták és fölégették, sok törököt megöltek és százötvenet rabságba hurczoltak. Pécs fölégetését igen zokon vették az i) i) Szalay V. 252. — 2) Mon. Vat. II. II. 216.
