Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
4GG A MOHÁCSI VÉSZTŐL unitáriusok hatalmát s látszik, hogy e nyomorult viszonyok között is oda törekedtek, hogy ingatlanok szerzése által maguknak a jövőt biztosítsák s a török kiűzése után, melyre, mint leveleikből látható, előre számítottak s reménykedtek, a katholiczizmus számára a talajt előkészítsék. Annak azonban, hogy ők okozták volna Zrínyi téli hadjáratát, hogy okai lettek volna Pécs fölégetésének, a történeti okmányokban semmi nyoma sincs. Az 1664-ik év szomorú volt Baranyára nézve. A magyarok úgy tekintették vármegyénket, mint török tartományt s akként is bántak vele. Zrínyi Miklós ez év elején szervezte téli hadjáratát s pusztítva járta be hadaival egész Baranyát. Előző évben a török megvette Érsekújvárt ; az idő téliesre állván, a nagyvezér visszavonult Eszéken át Belgrádra, Zrínyi pedig előkészületeket tett téli hadjáratára. Hohenlohe Gyula gróf Pettauból 6000 emberrel indult Zerinvár felé, ide csatlakozott Batthyány, Eszterliázy, Puchnrd bajorjaival s Piccolomini, az összes had 26-ezer embert tett ki, ezekből 8000 magyar, 10.000 rajnai, 5000 horvát és 3000 császári német liarczos. Útjuk Berzencze (német irók szerént Presnitz), Babócsa felé irányult, melyek megannyi erősségek voltak s melyekben a török önként megadta magát; Barcs törökjei elmenekültek, Szigetvár hadai a belső várban vonták meg magukat s bár a keresztény had folyton zaklatta őket, de a szigorú tél miatt annak megvételére nem is gondoltak. A hadsereg Turbéknál lépett Baranya földjére, mely, mint tudjuk, Szulejmán halálozásának helye, hol belső részeit eltemették s hová a törökök kegyelete síremléket (turbé) emelt, melyhez ájtatos muzulmánok messziről elzarándokoltak. Zrínyi idejében ez egy kisebb erősség jellegével bírt, árokkal s fallal körülvéve, melynek udvarán egy török mecset állott, ennek szentélyében voltak Szulejmán hamvai. Ettől nyugatra emelkedő épület a török barátok lakóhelyéül szolgált, északra pedig a Szigetből kiküldött őrség tanyázott. Egykorú iró azt jegyzi meg, hogy itt egy seik (török püspök) lakott körűié lévő tanulókkal, kiket levágtak, a váracsot fölégették, a síremléket szétvetették, sőt szándékuk volt Szulejmán hamvait is kiásni, mert hir szerént arany koporsóban nyugodtak, de Zrínyi nem engedte, azt mondván, „nem a halottak ellen jöttünk, hanem az élők ellen“ 1) s így a vad szándék abbamaradt. A hadsereg innen Pécs felé indult január 27-én s egész Pellérdig haladt,2) hol meghált s csak másnap szállottak Pécs alá. Mindazok, kik Zrínyi hadjáratát leírták, e helyen elragadtatással festik Pécs városát, melyet több egykorú képen az eseményt leiró német rophatok „die grosse, vagy : die berühmte türkische Handelsstadt Fünfkirchen“ jelzéssel örökítettek meg. — Eszterházy valódi lelkesedéssel Írja le: „A legkellemesebb vidéken fekszik, melyről igen sok hadvezér s katona állítja, hogy' annál szebbet Magyarországon nem látott. A szántóföldek i) Századok 1886. 253. lap. — 2) Eszterházy: Mars Hungaricájába, e község Perjen névvel szerepel. (Bubies Zs. 44. lap.)
