Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
464 A MOHÁCSI VÉSZTŐL János az embertelenséget elpanaszolta a császár bizanczi követének, kérvén őt, hogy az ügyet figyelemre méltassa, de miután az unitáriusok nem szűntek meg tovább is áskálódni, inkább választották maguknak az önkéntes száműzetést. Kézay szerént, Andocsra mentek. Horváth Jánosról azonban bizonyosan tudjuk, hogy az Kátolyba tért vissza, korábbi ittléte alkalmával a romokban álló templomból kis kápolnát restaurált; a templom akkor temető közepén állott keletre s a temető végén pincze- vagy barlang- szerű odút ásván magának, abban a török üldözések elől elrejtőzve, valódi remete-életet élt és minden valószinüség szerént itt is hunyt el, mert a berkesdi 1732-iki visita-canonica, melyet Berényi pécsi püspök az egri érsek megbizásából teljesített, fölemlíti, hogy Horváth János atya, egykori szent-erzsébeti plébános, Kozári Andrástól szőllőt vett a berkesdi hegyen tizenöt forintért, azt végrendeletében a berkesdi plébániának hagyta.1) Itt kereshetjük tehát a szent férfiú nyomait. Ketteler azt mondja, hogy már 1642. év márcziusában a béke-egyezkedés föltételeibe bele foglalták, hogy „a pécsi és máshol lévő papok, akár világiak, akár szerzetesek és jezsuiták, úgy a nemesek és földművesek, javaikat a korábbi egyességek szerént bírhassák“ (in Auctuario Hist. Istvánfinianae edib. Oolomensis 1724. pag. 539.)2) A történetet egyébként mások is megírták, s) Ismerünk egy 1640. év május 10-ről keltezett levelet, melyet Vidacs István kath. pap ir Turbékról, bizonyságául annak, hogy a mozgalom a kath. papság részéről kezdett általános lenni. Ë levél panaszosan adja elő Yinkovics Benedek zágrábi püspöknek, hogy Petrovics György licentiatus és Fülöp barát a kálvinista hitre térvén, Vaskát és Szent-Mártont magukkal ragadták, melynek megvizsgálása végett Vaskára ment, miért ellene azt a jelentést tették, hogy a török államra tör. Szigetvárról tehát vizsgálat indult ellene, lakásán mindent föltörtek, megtalálták nála a püspök levelét s Szigetvárra hurczoltatván, a kajmakám őt karóra húzásra Ítélte. Már a vesztőhelyre vitték, mikor Bislin aga (ki előbb keresztény volt) azt mondta, hogy az elitéit már hét évig van közöttük és semmi rosszat nem tett, azért kegyelemre ajánlja; így 100 márka fizetése mellett, mit a szigetvári keresztények gyűjtöttek össze, a haláltól megmenekedett.4) A jezsuiták eltávozása után se maradt Pécs és Baranya katholikus pap nélkül. Láttuk föntebb, hogy világi pap is három volt Pécsett, kiket a veteristák üldözése nem ért (valószínűleg nem erőltették az új időszámítást), de a történet megemlékezik Ágoston Péterről, ki 1616-ban születvén, nyolcz évvel volt fiatalabb Deskaynál s kinek Pécsett való tartózkodása 40—50 körüli évekre esik.5) A jezsuiták s világi papok Pécsett való tartózkodását igazolja az, hogy ezek biztonsága a diplomáczia tárgyát képezte folytonosan. így fölvétetett biztonságuk az 1649-iki békekötésbe is, hol a török hatóságok a jezsuitáknak ingatlanok szerzését is megengedték, s) Rosnyai Dávid történeti maradvái) Brüsztle III. 247. — 2) Koller VII. 16—22. — s) Haas 258., Pázmány s kora III. 237., Knauz századok 1869. 31—32. stb. — 4) Smiciklas Spon. o Slav. II. 1—4. — 5) Brüsztle I. 91. — 6) Mon. Hung. Hist. III. 175.
