Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 463 roi összeszedett, az ügyet a bég elé vitték, mert szerintük a pápától küldött papok, hogy új szertartásokat s új hitvallást hozván be, ezzel zavart idéznek elő s a török birodalomnak veszedelmére vannak. A haragra lobbant bég Horváth János jezsuitától azt kérdezte, mily vallást követ és megülte-e már a husvétot ? Mire Horváth azt felelte, hogy a római katho- likusok már mindenütt megülték a husvétot. Mire a bég Horváth Jánost börtönbe vettette s utána két társát, Deskay Jánost és Blaskovics Miklóst is bezáratta. Hogy az eseményeket akkor olyan élére állították, annak oka főleg abban rejlik, mert Kézay előadása szerént1) a pécsi török hatóság akkor vette hírül Babilon elfoglalását, mire a pécsi bég örömre gyúladva, ünnepélyt rendezett, szünnapokat parancsolt, sátrakat üttetett, melyekben az egész város közönsége lakmározott és mulatozott. A tornyokba zászlókat tűztek ki s a kereskedők boltjaikat drága szőnyegekkel s egyiptomi árukkal díszítették föl, az utczákon ürüket sütöttek, mi a törökök kedvencz étele s boros pinczék nyíltak meg a jókedv emelésére. Dob, síp, kürt, zene szavával jártak körül, inkább tobzódóknak tűnve föl, mint diadalosko- dóknak. A keresztényeket ez ünnepélyre a török meghívta, kik azonban, Kézay szerént, az esküdt ellenség kedvező sorsának kevésbé örülvén, mikor a boros hordók kiürültek, a város praefektusának engedélyére a keresztények házaiban garázdálkodtak. A győzelem s a mámorító mulatság behatása alatt az elbizakodott török ösztönözve, Kézay szerént, az árián (unitárius) pap följelentése által is, kelleténél messzebbre dobta a sulykot. Kézay ez eseményt 1639-re teszi. A bég a taimák, spahik és chiájákkal, a nép jelenlétében törvényt ült, hol a veteristák, hogy maguknak a kívánt eredményt biztosítsák, a legképtelenebb váddal illették a jezsuitákat : hogy a magyar királylyal s nádorral a törökök terveit közük és kémek gyanánt működnek, mindenkit a pápa iránti engedelmességre sarkalnak s hogy bárom Istent imádnak, mi Mohamed szellemével ellenkezik. Ez utóbbi, ha a veteristák vádja volt, csak az unitárizmus nagy befolyását igazolja. Hogy ía- és érczből isteneket készítenek s az ünnepek miatt visszatartják a népet a dologtól. A bég e vádak után karóra húzásra Ítélte őket ; a mi a halálbüntetés oly neme, jegyzi meg Kézay Ferencz, ki az eseményt nekünk föntartotta, a minő az előtt nem volt használatban s melylyel csak a szökevényeket és kémeket büntették. A meghegyesített karókat a börtön ajtaja elé ásták. A haláltól a jezsuitákat az olaszok és szlávok könyörgése s ajándékai, valamint Ibrahim basának jóindulata, ki az elitéltek szerénységét hozta föl védelmükre, valamint a bég nejének könyörgése mentette meg. Hozzájárult ehhez, hogy a bég ipa, ki pár nappal előbb Belgrádról idejött, szintén pártjukra állott. így a bég öt napi börtön után a halálbüntetést 3000 irt bírság mellett elengedte, melyből 2000 frtot még lealkudtak. Ezer forintot ígértek ugyanis a jezsuiták ellenei, ha őket karóra huzatja. — Horváth 1) Hist. Reg. Hung. V. 22.
