Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
450 A MOHÁCSI VÉSZTŐL reformátusok most már ők is forgatták a szentirást s tudták, hogy lelki pásztoraik abban mire támaszkodnak. Kíváncsiságuknál nagyobb volt meglepetésük, mikor Jászberényi szószékre lépett s szellemének hatalmával csakhamar csatát nyert, mert Pécs református népének nagyobb része elfogadta az unitárius bitelveket. Jászberényi a gazdag aratáshoz Alvinczyt is elhívta Harsányból, hogy térítési munkájában segédkezzék s a reformátusok ingadozni érezték a földet lábaik alatt; az unitáriusok elfoglalták a tért, híveiket, iskoláikat. Harsány és Pécs elvesztése fájdalmasan érintette a reformácziót és annak Herczeg-Szőllősön lakó superintendensét, Vörösmarty Illést. Azonban még nem veszett el minden. Alvinczi hosszabban időzvén Pécsett, a nagybarsányi hitbuzgóság hanyatlani kezdett. Ezt használta föl Vörösmarty és 1574 táján néhány paptársával, kik közül Siklósi Miklós és Kálmáncsáról Mányoki Péter említendők, Harsányra indulva, vitára hívta Alvinczit, kinek csak egy társa volt, az éppen nála időző Tolnai Lukács (egy környékbeli lelkész). A disputa eredménye az lön, hogy Alvinczit és Tolnait legyőzöttnek jelentették ki, mindkettőt halálra Ítélték ; Alvinczit föl is akasztották, míg Tolnai Pécsre menekült. Ez esemény magán viseli az idők bélyegét, mely a kor szellemében gyökerezik ; Giordano Brúnót Róma, Servetet Genf égette meg. Vörösmarty Illés, hogy saját szavaival éljünk, szent ájtatosságból és jámbor igyekezetből (sancto selo et pio studio) és Jézus Krisztus dicsőségének öregbítésére bánt így Alvinczivel, az esemény mégis vérlázi- tónak mutatkozott s azért őt s vele együtt híveit a pécsi szandzsák nemcsak keményen megsarczolta s a herczeg-szőllősi püspököt minden további hatalmaskodástól eltiltotta, () de Trombitás marosi gazdag birtokos és ennek udvari papja, Csapó György utánjárására, Vörösmarty püspököt és két nevezett társát a budai basa maga elé idézte s az igazság kitudása végett Budán vitát rendezett 1574-ben, mely budai disputáczió név alatt ismeretes. Pécs unitáriusainak papja, Jászberényi György e vitáról el nem maradhatott és ezt könnyen is tehette, mert akkor már Pécsett volt paptársa is, Válaszuti György, előbb a kolozsvári főiskola seniorja, ki 1572 táján jöhetett Pécsre. A vitában az unitáriusok részéről Jászberényi György, Trombitás János s Csapó György vettek részt s a reformátusok részéről a három vádlott. A vita a fődivánban történt2) és Szokoli Mustafá vezér meghallgatván mindkét felet, az unitáriusoknak adott igazat s vádlottakat halálra ítélvén, közönséges gyilkosokként vetette börtönbe Alvinczi kivégeztetése miatt. „Qui in convincendo Alvinczeo laborabamus morte adjudicati in carcerem sumus conjecti“ mondja maga Illés püspök. Vörösmarty t és társait Pécs második lelkészének, Válaszutinak levele mentette meg a haláltól, melyben kijelentette Pécs nevében, hogy azok !) Lampo 651. — 2) Pécsi Codex
