Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG, 451 halála „nem az ő kívánságuk“ s így a töröknek inkább kedvező vérdíj kifizetése mellett megszabadultak a rabszolgaságtól. A püspök a tetemes nagyságú vérdíj megszerzése végett pásztorlevelet menesztett híveihez, mely az eseményt őszinteséggel vázolja.l) Ez eseményt Halasi Bálint tolnai lelkész is fölemlíti 1647-ben,2) azt mondván róla, hogy az főbenjáró vita (capitalis disputatio) volt. Ez tévedés, mert akkor főbenjáró viták nem tartattak; a viták czélja a hittérítés volt. A budai vita hőse Jászberényi György, a pécsi unitárius lelkész volt, kinek nagy eszét s vitatkozó tehetségét általán ismerték. Jankovics azt mondja,3) hogy a kath. papok nem mertek volna vele vitatkozni, de ez állítás valószinütlen, mert hisz akkor nem is voltak Pécsett kath. papok, kik vele szembeszállhattak volna. Inkább a reformátusokra irányozottak- nak veendők a pécsi disputában Válaszuti által megirt s Jászberényire vonatkozó szavak : „Kitől egész életében a háromságos uraim tartottanak elannyira, hogy én immár itt Baranyában tizenhat esztendőtől fogva forogván Jászberényinek társaságában, soha nem emlékszem arra, hogy valaki azt kivánta volna, hogy vele beszélhessen és jó okok alatt az igazságot vele egyetemben vizsgálhassa.“ A viták terén tehát, a budai esemény után, teljes szélcsend állott be. István kath. pap szép békességben, sőt jó barátságban élt a többi felekezetekkel s papjaikkal. Épen a pécsi disputáczióból tudjuk, hogy a református Skaricza Máté, a pécsi disputa legyőzött hőse, itt léte alkalmával első nap nála volt ebéden, kiről az mondatik, hogy a házi gazda, István plébános, minden jó példával járt vendégei előtt. 0 maga a polgármesterrel, ki unitárius volt, vitatkozott és Skaricza közbeszólásaira oly fölvilágosítással szolgált, hogy ez így kiáltott föl : „Soha se hallottam ily magyarázást. Mind új theologusok vagytok.“ István pap jól látta azt, miként készítik elő az unitáriusok jól szervezett iskoláikban lelkészeiket s mint küldik azokat falvakra, hogy a népnek meg legyen lelki vigasztalása, csak a kath. vallás követői éltek teljes árvaságban. Itt volt ugyan pár évvel azelőtt Stamir Bonifácz István boszniai püspök, de egyszeri látogatása alatt mit tehetett? István pap arra kérte, mondjon el mindent személyesen a pápának, de úgy látszik, még ez se történt meg. Farlatus4) mondja ugyan, hogy a boszniai püspök a Dráva és Száva közötti részekben gondoskodott volna a püspökségről, de működésének se nyoma, se eredménye. István pap tehát arra határozta el magát, megkérni a pápát, engedné meg neki is, hogy papokat képezzen és hogy a megyébe elküldhesse őket, hogy a még megmenthető népséget védelmezze. Meghívta a még két meglévő plébánost, Mihályt Bicsérdről és Györgyöt Berkesdről és 1581. év augusztus 18-án küldöttek is levelet a pápához, melyet Koller Rómában megtalált s közölt.6) l) Magvető VII. 251. — 2) Lampe 671. — 3) Socianok eredete 33. — 4) Illyr. Sac. IV. — 6) Koller V. 336. 29*
