Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
444 A MOHÁCSI VÉSZTŐL egyházközséget jelöl meg, melybe három tolnai községet és Eszéket is bevették, mi 75 községet tenne ki s Valkómegyében 12 községet számlálván «'lő, még 33 község hiányoznék, mely községek valószínűleg az egykori Baranyamegyc drávántúli részeire esnek, valószínű tehát, hogy a református egyház a későbbi küzdelmek alatt nem sok egyházat veszített. Egy másik református térítő Szigeti Imre volt, neve „Zigerius“ alakban is előfordul, mi helyesebben Zegetiusnak olvasandó, ki körülbelül 1546-ban kezdte térítői munkáját. Egyenesen Wittenbergből került Tolnára, hol azonban nem nagyon jól fogadták ; innen Káhnáncsára ment Somogyba, melyet Oláh Miklós 1536-iki Magyarország leírásában városnak jelez,1) hol több papot nyert meg a reformácziónak, majd Baranyában, Vörösmarth szomszédságában lévő Zebleni helyre jött (mely alatt talán Zebegényt lehet érteni) s innen Tolnára ment s azt pártokra szakadva találta, mert egy része, úgymond, Krisztussal, másik a pápával tartott. Tolna város bírája, mint buzgó katholikus, a hittérítést nem akarta megengedni; azonban, mondja Szigeti, a török fölebbvalók föltűnően kedveztek a reformácziónak s a budai török bíboros a tolnai biró panaszára azt mondotta, hogy e tan tartalmazza az igaz kereszténységet.2) Eszék vidékén a reformáczió első hirdetője Szeretni Illés volt Tordafalván, hol akkor már ráczok laktak és Szentantali Gergely, ki Wittenbergben Melanchtomiát tanult. A siklósi részeken Siklósi Mihály működött, Perényi Péter pártfogolt ja. Voltak ezeken kívül Sziámival együtt, sőt előtte is működők a reformáczió terén, kiknek neveiből a történet többeket feljegyzett, azonkívül maguk a baranyaiak is iparkodtak, a hitújítást saját erejükből keresztül vinni. Olvassuk, hogy 1542-ben Kopácsi István, 1544-ben Har- sányi István, Szigeti Imre, Csapni Péter, 1545-ben Szenterzsébeti Márton, 1546-ban Ormánközi András, 1549-ben Siklósi Csóka Illés a wittenbergi egyetem hallgatói voltak, ezek is hozták magukkal a reformáczió termő magját, mely Baranyában nem esett sziklára. Pécs városába mikor és miként fészkelte be magát a reformáczió, arra nézve nincsenek történeti adatok; valószínűleg azonnal Várallyi Stanislaus s a papság eltávozása után. Mikor Sztárai Baranyába jött, Pécsett a teret már elfoglalták ; különben inkább Pécsre jött volna, mint Laskóra. A talaj itt is alkalmas volt a reformáczióra, a városban nem volt egyetlen kath. pap, vagy szerzetes. Az „István“ nevű pap, ki a pápának levelet irt s kiről a „pécsi disputatióban“ tétetik említés, negyven évvel később szerepel s nem valószínű, hogy a reformáczió kezdetén Pécsett lett volna. Ősi katholikus vallásukhoz főkép az olaszok, vagy az olasz származásúak ragaszkodtak s ezek, mint gazdagabb nép, hogy a vallás vigasztalásait ne legyenek kénytelenek nélkülözni, szereztek maguknak egy „István“ nevű papot, ki 1565- ben már Pécsett lehetett, mert ez évben volt papjuk a pécsi katholikusok- nak. Hosius ugyanis fölemlíti, hogy Pécsett csak egy (mindenszentek) i) i) Szamóta Régi Ur. 526. — 2) Koller V. 317.
