Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRŐK KIŰZÉSÉIG. 445 temploma lóvén a felekezeteknek, melyben Krisztus és Belial tisztelteinek, az történt, hogy egy lutheránus nem a papot ütötte meg, hanem a szent eueharistiát kiragadván kezéből, földre dobta és lábaival tiporta, melyért a török hatóság előtt bevádoltatván, ez őt halálra Ítélte.1) A reformátusoknak tehát akkor itt nagy gyülekezetük volt, Lampe szerént hires kollégiumot tartottak fönn, mire szükségük is volt, mert mindenütt papjaik kevés volta miatt panaszkodtak. Templomuk azonban csak egy s a katholikusokkal közös volt, mert a hódoltság kezdetén a török a templomokat mind fölégette; a fönmaradt székesegyházat pedig saját iskolai czéljaira használta föl. Ez volt a reformáczió kezdete. Azonban a mily szükségesnek látszott a lenyűgözött szellemet e reformáczió által fölszabadítani, mely meg is hozta gyümölcseit, nem vitatva itt a kérdést, vájjon szakadással kellett-e azt keresztülvinni, vagy a nélkül : ép oly fölösleges volt e fának oly sok gyümölcsöt hoznia, mi erejét fölülmúlta s a melyet meg nem érlelhetett. Sztárait s társait a történetben mint lutheránusokat említik ; Zieger, ki Sztáréi társa, magát Luther követőjének vallja, holott tulajdonképen Calvin hivei voltak. A reformácziónak Baranyában és Pécsett mi sem állott jobban útjában, mint az ellentétes irányú reformáczió, melynek, mint maguk mondják, czélja volt, az őskereszténységet állítani vissza, értjük az unitárius vallás küzdelmét, mely gyorsan foglalt tért Baranyában és hamar fölvirágzott Pécsett. Alkalmassá tette ennek talaját maga a kálvinizmus a hitújítás eszméjének meghonosítása által, mert olyannak tűnt föl, mint egy átlépés egy már tisztult vallásról egy még tisztább és egyszerűbbre, mely nélkülözi a vallási titkokat, melyekkel az emberi természet amúgy is nehezen tud megbarátkozni. A kor vallásos volt, de kevésbé eszményi, a mi kizárja az ellentétes gondolkodás módját. Az unitárius vallás eszméinek bölcsője e vidéken ringott azelőtt hosszú századokkal s ezreddel. Az időben Mursa, a mai Eszék, melyet Augustus Caesar alapított, római telep, pár száz év alatt első rangú tartományi várossá és püspökséggé nőtte volt ki magát, melynek püspöke Valens, úgy a singiduumi (Belgrád) püspök Ursatius (vagy Arsatius) vo- zérszerepet vittek az Arius-féle küzdelmekben, meghódították az „egy Istent valló'1 tannal az egész vidéket, úgy, hogy Sulpivius Saeverus állítása szerént, a két Pannóniának majd minden püspöke Ariust követte, 2) pár zsinaton győztek, pártjukra hódították a római császárokat, de véges diadalt épen ezek helytelen politikája s az athanasiusok mód nélküli üldözése végett nem nyerhetvén, e vallási forradalom tüze lassan lelohadt és elenyészett. Az unitáriusok büszkén gondolhattak az e földön vívott Arius-küzdel- mére, a Constantius és Magnentius között Eszék vidékén vívott győze- i) i) Koller Y. 223. — 2) Hist. Eccl. LXIV. Nr. 93.
