Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 425 lévőknek a gyalogság rontott s ott sokakat megölt. De ezzel nem volt vége a kudarcznak, mert e helyen a Rinya maga is mocsárszerü s új bajjal kellett megküzdeni, úgy, hogy sokan elhagyva lovaikat, úszással kerestek menekülést. Sokat elfogtak és 460 ló jutott hadi zsákmányul. Dervis béget paizsra emelve iparkodtak megmenteni s e munkában sokan elvesztették saját életüket. Következő éjjel újabb kudarczot szenvedtek. Megmenekülvén Rinya mellől, némelyek Kálmáncsa városba, mások a görösgali várba tértek, mely helyek a töröknek hódoltak. Alia Mátyás, ki Korotna faluban, nem messze a török határaktól őrséget állt, meghallotta a törökök megérkezését, szerencsét akarván próbálni, Kálmáncsa ellen fordult, hol a török teljes biztonságban érezte magát. Az éj csendjében 85 lovast a város ama része felé küldött, a hol a támadásnak történnie kellett s néhány házat ott meggyujtatott. A törökök az oltással vesződvén s a világosságtól szemük fényét elvesztvén, mikor a magyarok megtámadják: Alia Mátyás gazdag zsákmányt ejt emberben és lóban, sokakat leöl és maga sértetlenül tér vissza Korotnára. E helyen találkozunk Alia Mátyással utoljára s csak annyit tudunk róla, hogy halála után fiát, Alia Volfgangot, Zrínyi megerősítette a tolnamegyei birtokokban, melyeket még atyja foglalt el.l) E siker fölvillanyozta a csüggedt magyar kedélyt, úgy, hogy .a török tartományba is be mertek hatolni. így 1551-ben fíathyányi Ferencz neje, Mária királynéhoz (II. Lajos özvegyéhez) Írja levelében, hogy a török Pécsnél (pei Fünnff Kirchen) nagyobb veszteséget szenvedett s jobban megverték, mint Fehérvárnál.2) Többet, mit se tudunk ez ütközetről, mert hisz a provinczia története nem is lehet más, mint töredékes és szakadozott. 1554-ben István deák s csurgói provizor levelet ir Zele Jakab kanizsai várnagynak, hogy egy jámbor „igaz kerezthyen“ embertől azt az értesítést vette, hogy most Pécsett öt bég van és tizennégy ágyút vontatnak ki a mezőre; a boszniai basát és budai basát is várják s mihelyt azok megérkeznek, Babóesát megszállják minden kétség nélkül.8) 1556-ról olvassuk, hogy Ali basa Szigetvárt ostromolta. A szigetvári akkori számadásokból tudjuk még a katonák neveit is, kik akkor a várban voltak s látható, hogy az baranyai népség volt, mi természetes is, mert Szigetvár Baranyához tartozott s ennek nemessége itt találta első menhelyét. Az 1549-iki kiadási könyvbe vezették az összes harczosok neveit, ebből álljanak itt c nevek : Nagyvátyi Ferencz, Sárogi Pál, Pál- falvai Lajos, Hazsán Benedek, Kassai Márton, Nagyvátyi Gáspár, Somogyi Péter, Csobokai Briccius, Semlékhegyi János, mindmegannyi haranyamegyei falu neve. A vicecastellanusok Almásy Ferencz, Dezső és István voltak Magyar- Bólyról. 1558-ból olvassuk,4) hogy a szandzsákok Pécsett gyűlést tartottak Babócsa vára helyreállításának megakadályozása végett, minthogy azon*) Koller YI. 106. — 2) M. T. II. 300. — 8) Levelest. I. 126. — *) Verancsics III. 215.
