Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
4U A MOHÁCSI VÉSZTŐL Mikor Ferdinánd király az előtt három évvel a várost hatalmába vette, Jakab fia, Székelj Lukácsot helyezte abba várnagynak, ki inkább kincsek szerzésére, mint hadi műveletekre gondolt. Kezeire ezer lovast és ezer gjmlog-harczost bíztak, kiknek zsoldját Styria tartomány szokta fizetni. Voltak e seregben jeles nevű egyének is: Bántfy István, Magyar Bálint, ki Cassou Mustafa fölött egy ütközetben győzelmet aratott, Bocskay (Boskajus) Ferencz, Alia Máté, Polányi Sebestyén, Kastellanfy Melchior stb. Székelj Lukács magánügyekben Gráezban tartózkodott, az itthon lévőket testben és lélekben annyira megszállta a bátortalanság, hogy mikor Szulejmán Siklós alatt tábort ütött, becsületességükről és kötelességükről megfeledkezve, mint asszonyok remegtek s a város védelmére nem is gondoltak, hanem szégyenletes futásra koholtak terveket. E szándékuk kitűnik Várallji Stanislausnak 1548. év márczius 5-én kelt leveléből, melyben Ferdinándtól nagyobb erősítésért könyörög. ') Stanislaus csak sok kérelemmel bírta őket darab ideig visszatartóztatni; végre összeszedvén e had holmiját, a kapun kitörve, erdőn, berken, mocsarakon keresztül egy része Szigetvárra és Babócsára, más része más helyekre menekült. A megfutamodás kezdeményezői Alia Mátyás és MagjarBálint voltak s egyéb bátor harezosok, kik már zsákmányt szerezvén, ezt féltették a töröktől. Maga a püspök is vagyonának egy részével kimenekült a városból és Fehérvárra futott ; a káptalan s az elég gazdag alsó papság, a szerzetesek serege megrettenve, ki merre tudott menekült. Legszomorubb volt az apá- czák futása, kiknek az ily váratlan és gyors meneküléshez se kocsijuk, se pénzük nem volt, mert csak az emberek adományai alapján szentelték magukat a templomnak s Istennek, s a kocsisok pónzvágyának legkisebb áldozatot se hozhattak. De még így se kegyelmezett a nyomorult futamodóknak a katonák csalárdsága. Legtöbbje az utakon szétszórt Pekrj Lajos csordáinak s a rabláshoz szokott Verbőczj Imre hadainak tőrébe esett, kik őket rútul kifosztották és leölték azokat, kik magukat s holmijaikat védték s az erdei vadaknak és madaraknak hagyták konczul. — Verbőczj Imre ez időben fosztogató hadaival Tolna, Baranya és Somogy vidékén rablóharczot folytatott, nyúzva a népséget; mint azt a püspök fönt idézett leveléből olvassuk. Egy ízben Szegzárdra is reátört, melyet a püspök hadai védelmeztek meg. Szulejmán julius 20-án elfoglalta a jeles és alkalmas várost s az összes templomokat s különösen a várban lévő szent Péter-templomát „a Mahomed-féle babonaság“ czéljaira rendelte fordítani. Istvánfly ez előadása kevés különbséggel megegyezik Verancsicséval, ki kevesebb szóbőséggel mégis kimerítőbben adja elő a dolgot.2) Szerénte Stanislaus püspök a város vesztét maga siettette. „Igaz ugyan — úgymond — hogy a város falai igen rongált állapotban sínylődtek s régiségük miatt több helyen összeomlottak s a várat a közel fekvő s magas hegy felől nem lehetett megvédeni ; mégis azt gyávaságának s fösvényséij Koller V. 285. — *) I. 233.
