Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG.

415

gének tudta be a közvélemény, mert egészen félszeg (indecenter) módon veszté el bátorságát, bár teljes életerőben lévő s a katonaság között sokat forgalódó férfiú volt, ki János királylyal sok módon állott szemben s fölszentelést még nem nyert s mintha nem is lehetett volna remélni, hogy ily hatalomnak ellenállhasson, meg se kísérletté a vár megerősítését, hanem összeszedve egyházának kincseit, a mennyit csak birt, a városból megfutott.

Követték őt a papok s világiak valamennyien. A mi lovasaink ezek könnyelműségétől indítva, magukhoz vették a papság s polgárság szolgáit s a szegényeket, kiket a török úgy se bántott, egymást bátorítva a város vagyonát megrabolták s a püspöki templomból, mely a várTürök fürdő Siklóson.

ban volt, kidobták az ereklyéket s azokat az értékeket vitték el, melyeket a püspök s a kanonokok még otthagytak.

Meghallván ezt Casson vojvoda, ki akkor seregével Szegzárdon tartózkodott s értesülvén Szulejmán közeledéséről, magának olcsó dicsőséget szerzendő, a tárt kapun át Pécs városába hatolt, új zsákmányt szedett össze s jelentette Szulejmánnak, hogy a várost ő tartja hatalmában. Voltak magában a városban is, kik Szulejmán elé vitték a város kulcsait. A törököket ez időben csak a zsákmány utáni vágy vezérelte, azért Szulejmán hadaiból is jöttek seregek, ezek a városban találtakat megkötözték s halállal fenyegetve keresték össze az értékek végső maradványait. Szulejmant a valpói és siklósi győzelmek után Pécs könnyű megszerzé-