Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

Az iszonyú hatást, melyet a mohácsi vész előidézett, a vihar első lezajlása után, még a vezérlő férfiak sem ismerték föl teljes valóságban.

Pusztító volt maga a hadjárat, de még pusztítóbbak voltak az elemek, melyeket Ulászló és II. Lajos tehetetlen kormánya alatt folyton forrongva e vész gyújtott lobogó lángra.

A szomorú ütközet Baranyából, a vész színhelyéről, követelte a legnagyobb áldozatot. Tudjuk, hogy More Fülöp pécsi püspök tekintélyes haddal csatlakozott a királyhoz Mohácson. Istvánffy megemlíti, hogy Pécs taniúó ifjúságából 300 vérzett el a mohácsi csatatéren.

Szer ecsen János királyi főajtónálló s később Tolnavármegye főispánja a Dráva-mentéről s tán saját baranyai birtokairól 2000 embert gyűjtött s vezetett Mohácsra a lemészárlásra. — A püspök hadának nagyságát, a pápai követ jelentései szerént,*) 400 saját és e kívül még 400 harczosra lehet tenni; így Baranyavármegye mintegy 3100 embert áldozott föl Mohácson.

E véleményt Brodarics is igazolni látszik. Szerénte a nagy had, mikor Mohácsra szállt, nem volt nagyobb húszezer embernél s később, mikor More Fülöp s testvére László, úgy Szerecsen János csatlakoztak, a sereget 24—25-ezerre teszi. I)

A

mohácsi vésztől a török kiűzéséig.

I) Mon. Vat. II. I. 400.