Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
394 A MOHÁCSI VÉSZTŐL A mohácsi vész után való napon Szulejmán körüljárván a csatateret, azzal a kérdéssel szólította meg egyik öreg harczosát, hogy most mittévő legyen? „Császárom, felelt a megszólított, gondoskodjál, hogy a disznó ne szaporítson malaczokat“. Ei*re a szultán pár aranyat adott neki. E felelet jellemzi a vallásos háborút viselő török harczos érzületét. Brodarics, ki a vészt követő napokat ecseteli, csak az ellenségnek nagy kegyetlenségét látja, úgy, hogy a mi azelőtt soha se volt látható, a megrémült anyák földbe ásva élő gyermekeiket, menekültek az ellenség elől. A török hadsereg kiküldött őrsei az egész megyét bekalandozták, rabolva és gyilkolva mindenütt, a nélkül, hogy a részleteket a történet följegyezte volna. Sambucus szerént1) Pécs városát még a mohácsi csata előtt földúlták. Valpót és Siklóst is megostromolták, de hamarjában bevenni nem bírták. Burgió pápai követ azt mondja, hogy a csata után a török fölgyujtotta Mohácsot, azután Pécscsel hasonlóan bánt el (hanc fatto il simile).2) Brodarics is azt mondja, hogy a várost fölégették, de a várban a templomot érintetlenül hagyták. A káptalan tagjai, mikor hírül vették a csata gyászos kimenetelét, az ellenség elől az egyház kincseit megmentendő, biztosabb helyre óhajtották vinni. Az úton Báthory István nádorral találkoztak, ki a biztosítás ígéretével elvette tőlük a kincseket3) s később ezeknek csak egy részét adta vissza azzal a föltétellel, hogy az összes kincsek visszaadásáról adnak neki elismervényt. Nagyvátyi István és Egresi Lőrincz pécsi kanonokoknak egy 1528. november 31-én a pozsonyi káptalan előtt kelt nyilatkozata tartalmazza ez elismervényt. Ugyané kanonokok s az akkor kinevezett Sulyok György püspök még az nap tiltakozást állítottak ki, semmisnek jelentvén ki a Báthory részére kiadott nyilatkozatot.4) Báthory erősen a protestantizmus felé hajolván, nemcsak kincsszerzés ösztönözte, hanem a vallási gyűlölet is, s nehogy ecsedi várában összehalmozott és több százezreket érő papi öltözetek újólag a „bálványozásra“ használtassanak, végrendeletében akképen rendelkezett, hogy azokat elégessék.5) A török had eltávozásával egy időre halotti csend állott be. Hiányoztak a megyében az intéző körök, a nemesség, kisebb földbirtokosság, kik részben a harezban vesztek, részben elmenekültek. Tudjuk Kanizsay Dorottyáról, hogy özvegyen ült Siklós várában. Máré-vár uraiból Kisvár day János elesett a csatán, Kisvárday Mihály pedig csak annyi időre menekült haza, míg kincseit összeszedhette.6) Istvánffy Ferencz, a kisasszonyfaiak akkori családfője, még a csata előtt, 1526. junius 14-én készítette el végrendeletét,7) ki ugyan nem halt meg a harezmezőn, de bizonynyal szintén nem maradt Baranyában. Mint minden nagy harcz, úgy a mohácsi vész után is a nép között, i) P. 773. — *) Mon. Vat. II. I. 451. — «) Koller V. 155. — *) Koller V. 211. és 213. — 5) Századok 1893. 649. —8) Orsz. ley. az 356. u. o. 26. —7) Draskovics biszági ltr. fase- 70. N. 3.
