Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
334 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL Mintegy tizenhárom éves volt a fiatal Janus, mikor nagybátyja őt Olaszországba küldte tanulmányai végett, maga Írja ezt le anyjának ajánlott költeményeiben : Imbiberam tenerae prima elementa Minervae Nee mala venturi jam documenta dabam Cum tuus Ausonias tradit me frater ad oras Longinquo et Musas querere in orbe jubet Illius impensa Venetas celeberrimus urbes Dum sol undecies per sua vadit. A korai Minervának ittam első elemeit és nagyobb jövőnek adtam már akkor bizonyságát, mikor bátyád engem messze Ausonia (azaz Itália) tájaira kiild; s parancsolja a Múzsákat keresnem az ő költségén s a velenczei városokat, mikor alig tizenegyszer ment el a nap övén fölöttem. Miből látjuk, hogy Janus tizenegy évet töltött Olaszországban. Alap- tanulmányait Grimanusnál Ferrarában, a költészetet Galeotto Marktól tanulta, mire nézve szintén költeményei nyújtanak bizonyítékot. Volaterranus Garinusról a következőket írja:1) „Veronai Vasinus Ferrarában tanított végnélküli szorgalommal s munkával. A tanítványoktól, kik nála voltak, a tanítás és ellátás díját megkövetelte; ezek között az én testvérem kitűnő elméjű ifjú, kinek ha Isten hosszabb életet enged, tán ő is fényt vethetett volna irataival. Volt egy tanítványai közt, kit Unghare- tusnak (kis magyarnak) neveztek, pannoniai férfi, később pécsi püspök, ki latinul s görögül akár kötetlen, akár versben úgy irt, hogy nem barbárnak, de valódi rómainak tiint föl.“ Ilyen s hasonló dicséretet eleget olvashatni Janus kortársainál; csak Garinust adjuk, kinek szavait Bon- finius idézi:2) „Soha se volt az itálok, vagy idegenek közt ily tanítványa, kit tanulékonysága, kitűnősége, elméjének gazdag termékenységével ösz- szehasonlítani lehetne vele. Ha latinul beszélt, azt hitted, Rómában született; ha görögül, Athénében.“ Tizenegy évet töltvén Olaszországban Janus, mintegy huszonhét éves korában tért vissza 1458-ban szülőföldjére s már 1459-ben a pápa pécsi püspökségében megerősítette. Maga Írja meg e gyors előmenetelét : At postquam Patriae me reddidit Itala tellus Obtigit et juveni Pontificalis honos. De alig’, hogy Itália földje hazámnak visszaadott, már is az ifjú püspöki méltóságot nyert. Nem igaz tehát amaz állítás, mely Janus műveinek 1754-iki kiadásában foglaltatik, hogy Janus előbb katonai pályán lett volna, mit abból következtettek, mert egyik költeményében a sátorbani betegségét írja le, de ez nem volt harezászat, hanem ártatlan vadászat; igazolja maga a költemény, mely e szavakat foglalja magában : O ego ter demons umbra qui et pace relictis Tentarim lituos et fera bella sequi. Oli én háromszor dőre, ki elhagyva az árnyékot s nyugalmat, megkisérlém a kürtöket követve, űzni az erdei vadakat. A mi Janus irodalmi tevékenységét illeti, azt már Olaszországban kezdte meg; tizenkilencz éves korában költeményei ott már ismeretesek i) i) Anthropl. XXI. 630. Koller IV. 507. — '-) Pag. 560.
