Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 329 szállott. Nem lehet azért a csatát szegzárdi csatának nevezni, mert az vagy Báttaszék alatt folyt le, mely azonban csatához ma se volna alkalmas, vagy valósziniiebben a Bátátől délre fekvő magaslaton. A csata leírását az írók közelebbi jelentőség nélkül adják. Az ellenfél csapatainak balszárnyán G árny László állott; Bothos András és Tliamási Henrik a jobb szárnyon, míg Hunyady seregénél Hunyady állott a jobb szárnyon, Uj- laky a balszárnyon s a közepén a lengyelek. A lengyelek a magyarokkal versenyezni akarván, hevesen törtek előre s ezek se maradtak vissza, úgy, hogy Hunyady erősen bátra nyomta Garay Lászlót, ki maga kezdte meg a futást s fölbomlott hadaival egy erdő felé menekült, mire a hadállás teljes fölbomlása s a visszavonulók üldözése következett, mikor is Bothos Andrást (kit Bonfin Harapkó faluból származó Bocbusnak nevez) levágták ; Garay László, úgy Kórógyi Filpes, bár igen testes emberek voltak, mégis lóháton megmentették magukat. A csata döntő volt Ulászló sorsára, de Hunyady meg nem elégedve az eredménynyel, Siklós és Si- montornya ostromára is megindult, azonban mindkét vár jó védelmi állapotban volt s azokat be nem vehette, mire nem is volt szükség. Ez az egyedüli eset, mikor a nagy Hunyady Baranya földjén is barczolt. 1446-ban baranyai alispánok gyanánt Tapsonyi Miklóst és Haraszti Györgyöt jegyezték föl a okiratok, kik Nagyfalúban szekcsői Herczeg Rafael boszniai választott püspök és Tőttős László között fönforgó ügyet intézték el.1) Lászlót trónra emelvén, miután őt s a magyar koronát néhai édes anyja, Erzsébet, Fridrik német császárnak adta át : 145:1-ben az ország nagyjainak általános többsége Becsben összejött s elhatározták, hogy Lászlói s a koronát visszakövetelik. Ezek közt találjuk Ujlaky Lászlót, Kórógyi Jánost és András pécsi püspököt, ki tehát az akkori politikai küzdelmekből is kivette részét, úgy annyira, hogy még a pápai hódolásra kötelezett római utat is elmulasztotta s mikor maga helyett Erdődi Márton kanonokot küldötte, a büntetés és Ítélet alól úgy kellett föloldani. András pécsi püspöknek pere volt László bátai apáttal a bátai és apáti i tizedek miatt, mely annyiban érdemel figyelmet, mert azok Rómában folytak, de ott nem végezték be, hanem András püspök halála után, 1457-ben III. Callixtus pápa az Esztergomban tartózkodó Angeli bíborosnak, a fenyegető török vész miatt utasítást adott, hogy a folyamatban lévő tized iránti pert, úgy az apát ellen végrehajtás alatt álló 4000 írt püspöki követelés ügyét, mielőbb intézze el.2) Angeli János bibor nők volt az is, kinek rendelete folytán a végrendelet nélkül elhunyt pécsi kanonokok összes vagyona a káptalanra szállt vissza ama czélzattal, hogy az a székesegyház újra építése, föntartása és egyéb szükségleteire fordítassék. Látható tehát, hogy az alig 50 évvel előbb helyreállított templomnak már nem Ígértek nagy tartósságot. i) i) Zsély fasc. 213. Nr. 2524. — 2) Koller III. 427.
