Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A MOHÁCSI VÉSZIG.

Az 1433-iki év az összes vármegyék történetében nagy fontossággal bír. Előző évben Budán összegyűlt főurak megtették a honvédelem, illetve az úgynevezett banderiális rendszer szervezése és átalakításához a szükséges lépéseket, mit ugyan az országgyűlésnek kellett volna elintézni, de a király távolléte miatt országgyűlést nem tartottak, mégis a javaslatot maga az ország közakarattal fogadta el. Ezek szerént a püspökök, főurak, birtokos nemesek tehetségükhöz képest állítanak ki harczosokat, kiket a megyei főispán megyei zászló alatt vezérel a harczba s a számát a vármegye maga határozza meg. 1433-ban e ezélból minden megye ülésezett s bár határozataikat országgyűlés nem erősítette meg, azt mindenkor törvényerejűnek ismerték. Oly törvény volt ez, melyet a megyék alkottak. — Baranya, a nemzeti és mintegy 120.000 emberre rugó hadsereghez, 500 lovasból álló bandériumot adott, Somogy ugyanennyit. Tolna- és Valkómegyék két-két százat, a pécsi püspök is 500 lovasból álló bandériumot. E szerént a főispánoknak, kik macsói bánok is voltak, tetemes had állott rendelkezésükre, mert a bánság maga is 400 tagú bandériummal járult a hadhoz ; hozzá kell eliez azt is számítanunk, hogy Garay Jánosnak bandériuma szintén 500 lovasból állott s hogy a macsói bánok más megyében is voltak főispánok s így azok hadait is vezérelték. A főis- pánság működésének egyik része tehát a hadvezérlet volt. A következő évek elég izgalmasak lehettek, mert a főispánok törvénykezési működésére nem akadunk, csak annyit látunk, hogy a két Garay főispán még 1437- ben is;1) de 1438. julius 13-án már Garay Lászlót és Ujlaky Miklóst látjuk a macsói báni méltóságban.2)

A törökök ez időben, kiket az egyidejű okiratok a legkegyetlenebbeknek jeleznek, több és több oldalról törtek hazánkra, mi Baranya nemességét is hadba szólította, mire nézve egyenes bizonyítékul szolgálnak okirataink. így 1437. január 13-án György esztergomi érsek, mint a nádor helyettese, törvénykezési ügyekben azért halasztja el Csanád- és Baranyamegyében a nádor hatósága alá tartozó pereket, mert a nemességnek hadba kell mennie a betörő török ellen.3) Hasonlóan Báthory országbíró is 1437. január 13-án halasztást ad peres ügyben, mert Baranya egész népe hadban van a török betörések miatt.4) E halasztások május 1-ére történtek, a török tehát téli hadjáratot vitt s azt remélték, hogy májusban már minden békességben lesz ; 1437. márczius 3-áról pedig azt olvassuk, hogy egy pert azért halasztottak el, mert Tolna és Baranya összes hadai az ország alsó vidékein hadban állottak.5)

A török had évről-évre ismétli betöréseit s dúló fegyvere mindig mélyebben hatol az ország testébe. Albert királynak egy,1 1439-ben, keresztelő szent János napja körül Budán kelt levele szerént, a török Valpó mellett táborozott, mely akkor Baranyához tartozott, kivel prodavisi Ördög István és fia Miklós szövetkezvén, nemcsak versenyt raboltak, de különösen Miklós a legnagyobb kegyetlenségeket vitte véghez.6)

') Révay Gyűl. VII. 42. — 2) Zichy VIII. 623. s) Zichy VIII. 275. 438. — «) U. o. Vili. 529. — *) U. o. VIII. 596. — «) Horváth Mihály II. 408,