Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
312 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL származtatandó c magyar vidéknek elráezosodása. Mint példát említjük föl a Baranyamegyéhez tartozó Kosvárát, mely alatt a mai Koska falú temetője helyén lévő várat kell érteni. E várhoz tartozó uradalom l'alvai- ból 1392-ben Pázmánfalvát 1506-ban Paznanoveznak hívják, így Váralját Podgradjanak, Pálfalvát Paulovcznak, Bodorfalvát Budroveznak, Kőrös- telkét Krisovcznak, Dersfalvát Dristyevcznek, Legényét Ladeniknak. A XV. században ide menekülő népség se maradhatott itt sok ideig ; Szolimán Magyarországot leigázó hadainak ez volt főútja, mely e vidéket nagyon elnéptelenítette, majd a török uralom alatt új szláv népség telepedett oda, mely a régi helyneveket nagy részben nem ismerte s az elhagyott községek egy részének új helynevet adott, úgy, hogy a törökök kiűzetése után, mikor 1697-ben elsőben kezdették meg e vidéket politikailag rendezni, a régi falvak helyén többnyire új rácznevű falvakat találunk, melyek ugyanazonosságát csak úgy lehetne tán némikép megállapítani, ha a török időből bírnánk oly adójegyzékeket (deftereket), minőket a mai Baranyáról bírunk. A hódoltság alatti egész időből alig maradt reánk más, mint Nikolies Péter pozsegai barátnak Petretich Péter zágrábi püspökhöz 1660-ban irt levele, melyben e vidék vallási állapotáról értesíti s melyben a hajdani Baranyának e részeit röviden érinti. ‘) Ebből tudjuk meg, hogy akkor a Dráva partja tele volt kelet felé egykori hatalmas épületek romjaival, melyekből külön hármat említ meg Szent-Györgynél, Zugovopolje- és Szombotinezánál. E körülmény okozza, hogy a drávántúli baranyai falvak fekvését, mintán teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet, a megye határait se vagyunk képesek egész teljességgel meghatározni. Hozzájárul ehez még egy másik körülmény is, még pedig az, hogy az egyes községek nem képezték állandóan ugyanaz uradalom tartozékait, hanem adás-vétel, avagy per utján más-más uradalomhoz csatoltat- ván, a mint az uradalom feje Baranyához tartozott vagy nem, aként dőlt el a község sorsa is, mert, úgy látszik, hogy a vármegye határait nem a községek, hanem az uradalmak határai szerént állapították meg. Például szolgál erre Csapa község (ma Csepin), mely a XIV. század végén még Kosvár tartozéka volt s ezzel együtt Baranyához számították ; később a Kórógyiaké lett, kik azt a Kórógyi-vár tartozékához csatolták. Kórógy pedig Valkómegyéhez tartozván, Csapát is oda számították. A drávántúli Baranya határainak megállapításánál tehát főkép ez uradalmakra kell figyelmünket fordítanunk, mert az egyes kisebb közbeeső rész együtt megy a nagyobb tömeggel. Első sorban itt Valpó várát kell megemlítenünk, mely e században a Maróti-család tulajdonát képezte, csak a várat hívták Valpónak, az alatta elterülő várost Selyanovcznak nevezték. E vár tartozékai a Dráva mindkét partján terültek el; a drávántúli rész, úgy látszik, csak a Dráva s vele párhuzamosan folyó Karasicza kö1) Hevenessy gyűjt.
