Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 311 Innen a határ visszatér a magyar-széki völgybe s mint előbb is Oroszlónál, nem fordul Sásd felé, mely Környékkel együtt Tolnához tartozott, ') hanem a mai bakócza-fölső-mindszenti vasúti állomásnál, a hol akkor a Tolnamegyéhez tartozó Zarándok község feküdt, vág át a Tolnához tartozó Bakócza megkerülésével a mai Baranya nyugati határa felé. A megye nyugati határa is tetemesen bővebb, mint a mai. Az egykori Végág, mely Osebény határában feküdt, a mai Almamellék s lejebb Mosgó mint Szigetvár uradalma, Viszló, Diósd, mind Baranyamegye tartozékait képezték. Ennek ellenében Okorág és Monosokor vidékén, az Almás vize mentén, hosszú földnyelv húzódik Somogyból Baranyába, mi még a régi szent István-féle püspöki megye határainak megállapításából származott s egész a török hódoltságig föntartotta magát, úgy, hogy Somogyvármegyo XVI. századbeli összeírásaiban e községeket Somogyhoz tartozónak találjuk. a) A mi Sellyét illeti, ennek uradalma a XV. században nemcsak közvetlen vidékére szorítkozik, hanem a Dráván-túlra is kiterjed, innét van, hogy Szuliámlakát, mely Sellyétől délre 20 kilométer távolra van, még mindig Baranyához számítják. Visszatérve Mániához, a tolna- s baranyamegyei határ, úgy látszik, a hegytetőn húzódik egész a Hármas-hegyig, hol a völgybe tér, úgy, hogy Máré-vára már Tolnamegyében van, Szent-László pedig Baranyában ; itt a Béka-völgyön s Halász-patakon áthaladva, a Kecskehát-liegy egyik keleti völgyén megy át Varasd felé, úgy, hogy Nádasd s az egykori Sza- maras község Tolnához tartoznak. A határ itt aként húzódik a hegytetőn Apáti (tolnamegyei) község felé, hogy azt még magába foglalja, mert a bátai apátsághoz tartozik, honnan ismét a hegytetőkön kijön jóval Bátta- szék alatt a lápság partjára, úgy húzódván Bátánál a Dunának. Látjuk tehát, hogy Baranya e része hajdan más alakkal bírt, mint a jelenben ; nagysága azonban körülbelül ugyanaz volt. Azonban ez a XV. századbeli Baranyának úgyszólván csak háromnegyedét képezte. Szükséges figyelembe venni ama részeket is, a melyek a Dráván túl tartoztak Baranyához s melyekről vázlatosan már föntebb megemlékeztünk. E részek meghatározása a XV. században némi nehézségbe ütközik. A mai Szeréin-, Verőcze- és Pozsegamegyék egykori vidékének nagyobb részét magyarság lakta. Egy 1244-ből való okmányunk szerént e vidék lakói teutonok, szászok, magyarok és szlávok voltak.3) A lakosság nagy részét azonban a magyarság képezte, mit látunk ama helynevekből, melyek a XIV. század végéről reánk maradtak s melyek átlag magyar hangzásnak. A XV. század már végzetessé vált az említett három magyar vármegyére s Baranyának drávántúli részeire. A török folytonos betörései s a délvidéki harczok e vidéket megfosztották magyarságától, a török haderő erősen nyomta a szláv elemet észak felé. E vidéken biztosabbnak vélvén magukat, mint Szerbiában, Boszniában stb., ide menekültek. Innen 1 1) Koller IV. 40J. —■ 2) Om/.Vjos levéltár. — 3 Fejér, Croat, et Slav, distjuis. 16. lap
