Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

Zsigmond fogságától a mohácsi vészig.

Korszakunk Zsigmond királynak siklósi fogságával kezdődik, mely esemény ugyan a köztörténethez tartóznék, de megyénket mégis közelebbről érdekli s Garay Miklós akkori nádor életének legfontosabb eseményét képezi.

Windeck Eberhardt, Zsigmond király kortársa és jó barátja, akkoron zágrábi püspök, leírta a király siklósi fogságát, melyet Papanek György, Baranyavármegye első monografikus írója a következőkben közöl : Zsigmond király, hogy ellenségeinek szivét meglágyítsa, egész lélekkel a törökök elleni háborúra szánta magát és 1396-ban Magyarországon sereget gyűjtve, Gallia, Belgium és Csehországból azt kiegészítvén, rövid nap alatt gyors léptekkel átlépte Bulgária határát s a török hadakat megfutamítván, Nikápoly falait megostromolta. IV. Bajazet október elején fanatizált hadseregével a keresztényeket a legnagyobb erővel támadja meg, mire erős harcz fejlődik ; sokáig kétes marad, végre Bajazeté a győzelem, ki a várat elfoglalja. Zsigmond csak kis esolnakon menthette meg magát, melylyel a Duna mentén haladva, több viszontagság után Kon- stantinápolyba ért. Elterjedvén Magyarországon a csatavesztés hire, mikor Zsigmond se jött vissza, ama vélemény emelkedett róla, hogy a törökök megölték; így a magyarok leghelyesebbnek tartották, hogy semmit se várnak, hanem új király-választásra gondolnak.

Övéinek ily gondolatai közt Zsigmond tengeri úton tér vissza s Dal- mátiában váratlanul jelenik meg s fölismervén a helyzetet, előbb Magyar- országba, majd Csehországba siet segélyért.

Mikor Magyarországba visszatért, a magyarok gyűlölete már oly fokra hágott ellene, hogy Budán fegyverrel várták őt s foglyul ejtvén, Yisegrád, a németül Blindenburgnak nevezett várba zárták.

A magyarok e dühét főleg Zsigmond ama kegyetlenségének tulajdonítják, melylyel az ellenszegülőket büntette s a mérték nélküli kéj-