Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 303 vágynak, hogy felesége elhalta után a legelőkelőbb hölgyeket és szüzeket megostromolta, mely bűnével dicsőségét elhomályosította. A jámbor papnak ez előadása nem egészen egyezik meg a történeti kutatásokkal, melyek Zsigmond fogságának okát egészen más színben tüntetik föl. Zsigmond király igen sok idegent hozott be az országba, udvara s környezete egészen külföldi, lengyel, cseh, német, svéd és franczia volt, mit a magyarok rossz szemmel néztek. 1397-ben országgyűlést tartottak Temesvárott, hol kitört a honfi lelkesedés s határozatba ment, hogy : „A minden nekünk idegen embert és minden jövevényt országunkból elbocsátunk, leszámítva mégis Stibor vajdát, tiszteletre méltó Eberhard zágrábi püspököt és Maccarius erdélyi püspököt. E két püspök és vajdán s hozzájuk tartozóin kívül az összes jövevényeket, a mi összes várainkból s birtokainkból a következő év karácsony nyolczadáig kivinni és elküldeni kívánjuk a már jelölt vajda és püspökök által.“ Egyúttal a jövőre nézve az egyházi s világi méltóságok, vagy javadalmak osztását az idegenek részére betiltották. Az idegenek eltávolítását tehát az országgyűlés rendelte el. Zsigmond azonban két év után is vonakodott e határozatot végrehajtani; ekkor az országnagyok magukhoz ragadva a végrehajtói hatalmat, végrehajtották a király által szentesített törvényt.1) Ezzel azután érthetővé válnak Windeck Eberhardt ama szavai, hogy Zsigmond elfogatása után a lengyel, cseh stb. idegeneket földjeikről, mint a barmokat, az urahagyott területekről, elűzték.") Zsigmond király Visegrádon lévén fogságban, Garay Miklós, ki a dunai és tengeri menekülésben társa volt, királyához tanúsított kitűnő hűségével iparkodott az ország nagyjait reá bírni, engednék meg neki, hogy ő tarthassa Zsigmondot siklósi várában. Ezt nagy kérelem után megnyervén oda törekedett, hogy a gyűlöletet elfojtva, az ország nagyjait a király iránt való hűségre visszatérítse, mi megtörténvén, Zsigmondot öt havi Siklóson való tartózkodása után régi méltóságába visszahelyezte.8) Fessier, Zsigmond királynak siklósi fogságát fi hónapra terjeszti ki, mely 1401. április havában kezdődött s októberben ért véget.4) Ugyanezt látszanak igazolni amaz időből fümnaradt okmányok is. A gyűjtemények közül egyik leggazdagabb a Zichy-codex. Ebből látjuk, hogy 1401. ápril hó 8-án adta ki Zsigmond utolsó oklevelét fogsága előtt. Május 21-én már országos tanács adja ki az okleveleket, vagy ennek megbízásából Szécheny Frank országbíró, vagy Kanizsay János esztergomi érsek, mint a „szent korona“ kanczellárja és nem a király. Csak november 4-én találunk ismét Zsigmond által kiadott oklevelet.5) Zsigmond király Siklóson nem részesült kemény bánásmódban. Előbb említett Windeck Eberhardt zágrábi püspök Zsigmonddal barátságos viszonyban állván, ennek jövedelméből élt, mondja Fessier. A siklósi vár- i) * i) Magyar történeti tár III. 227. Katona hist. erit. XI. 060. - 3) Papanek Descriptio geogralica Com. Dar. — ■*) Fessier II. 142. — s) Zichy Y. 242., 254., 273.
