Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
ŐSKOR. 25 Az a foltos égetés, mely e korbeli edényeinket jellemzi, világos bizonyítéka annak, hogy e neolithkori lakosság a kemenezét nem ismerte, hanem edényeit nyitott tűzhelyen égette. E megfigyeléssel egybehangzói ag nem is ismerünk e korból födött tűzhelyet. A három iparágon kívül, melynek oly tömegesen föntmaradt emlékeit főbb vonásaikban most ismertettük, különösen még más három felől vannak adataink, bár készítményeik, épen mert romlandóbb anyagból készültek azok, megyénk területéről nem maradtak reánk. E három iparág a fa-, bőr- és szövőipar. Az elsőnek mai elnevezéseink közül oly nevet találni, mely annak összes készítményeit takarná, lehetetlen, mert a mnnkamegoszlás e korban épen csak kezdő stádiumában van s faipara kiterjed házi használatának eszközeire ép úgy, mint a házépítéssel és úgy szárazföldi, mint kisebb vizi járóműveinek készítésével kapcsolatos tárgyak előállítására is. Technikai eljárása nagyjában ugyanaz, mint a melyet csontfaragásában láttunk. Eszközei a kés, balta, véső és az iirvéső. Produktumai a lakások konstruktív alkotó részei, a csónakok, melyeknek egyetlen törzsből kivájt (Einbaum) példányait a svájczi czölöpös telepekből ismerjük s számos más oly használati tárgy, melyeknek előállítására a fa alkalmasabb anyagnak látszott előttük a kőnél és a csontnál. Bőriparuknak világos tanujelei a vakaró kifele, melyekről pattingatott szerszámainknál szólottunk s melyek arra szolgáltak, hogy a bőrt tisztítsák le velük. Ez a mesterség tökéletesen megfelel a mai tímármesterségnek. A textil-ipar létezéséről nyers anyag és földolgozott iparczikkekből álló leletek csak külföldi telepekben, különösen a svájczi czölöpépítmé- nyekben maradtak ránk ez epochából. Ez utóbbiak tóvize csodálatos épségben őrizte meg számunkra az e korban egyedül használt textilnövény, 1. i. a len magvait, nemkülönben a lenfonálból készített szövetek kisebb- nagyobb részleteit. A len földolgozására szolgáló eszközök egyik-másik faját azonban megyénk leletei közt is megtaláljuk. Ilyen mindenekelőtt a 9-ik számú rajzon bemutatott agyagfésü, mely kitilózott kendernek fésülésére szolgált s ilyen az ugyana számú rajzon látható agyaggyöngyök egy része, melyek a köznépünknél máig is használt orsógomboknak (pereszlen) ősi formái, milyeneket már a dániai kjökkenmöddingekben találunk. Szövőszékek alkotórészeit ismerjük a svájczi czölöpépítményekből s ezek rekonstrukcziója csodálatosan egyezik a kelet-afrikai négereknél ma is használtakéval, melyen a hosszfonalakat két (egy alsó és egy fölső) a függélyes síkban vízszintesen fektetett dorongra feszítik ki. ipari fejlettsége tehát elég magas volt a megye e legrégibb lakosságának. Iparát legnagyobb részben tagadhatatlanul házi iparnak kell fölfognunk, de bizonyára nem teljesen s nem minden ágra egyformán kiterjedőleg, mert például oly területen, mint megyénk is, a hol úgy a pat- tintgatásra, mint a csiszolásra alkalmas kőanyag egyrészt a vizei által görgetett számos és sokfajú kavicsok, másrészt hármas csoportban ellik-
