Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

24

O S K O R.

E négy edényforma az, melyeket klasszikus analógiák alapján megyénk kőkorának jellemző formául elfogadhatunk. Klasszikus analógiáik jelzik, mily dressze dél és délkeletre elterjedt divatot képviselnek, de megtaláljuk azokat északon is, különösen a Balti tenger tájain. Ezeken kívül azonban, melyek a formákkal ismertetnek meg bennünket, nagy tömeg cseréptöredék került elő megyei telepeinkből, melyek a kor díszítő mustráit őrizték meg számunkra. E díszítmények vagy be vannak karczolva, vagy plasztikusan rárakva, mindkét esetben geometrikus mustrákat mutatnak, melyek közt az egyenest és zeg-zúgvonalat, a háromszöget, négyszöget és rhombus találjuk leggyakrabban s ez utóbbiakat rendesen sakktábla8.

formában. Görbevonalú ékítés e korbeli megyei leleteinkből eddig nem ismeretes, holott a meander spirál úgy Lengyelen, mint Buttmiron ') már e korbeli leletekben előfordul.

Ez agyagművesség nem ismeri a korongot. Edényeit mind szabadkézzel formálja. Valamennyit, jellemzi az aránylag vastag falazat, a gyenge kiégetés, mely mindig foltos, azaz nem egyformán vörösre égett, hanem helyenként fekete maradt. Friss törésük helye fekete pastát mutat, melyben a kavicsszemcsék láthatók, a melyekkel a kövér agyagot soványi- tották.

') Wosjnszky i. h, VI, tábla 8, 10. Hoenitís i. ai. V. tábla,