Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A HORVÁTHY-LÁZADÁSIG. 269 tulajdonságokkal és képességgel, hogy nemcsak a prépostságra, de a püspökségre is számíthatott és volt is a káptalanban pártja ; azonban politikai pártállása nem engedte őt zöld ágra vergődni, sőt szomorú viszálynak vetette el magvát. Az Árpád-ház magvaszakadtával az ország nagyjai Venczelt választották meg királyuknak, kit meg is koronáztak, majd Ottóhoz térvén át, ennek hatalmas pártja kerekedett; maga a párttusák egyik vezetője, Henrik bán is ennek a pártjára állott s bizonynyal egyik vagy másiknál végmegállapodásra került volna a sor, ha a pápa, ki ez időben a pápai hatalom legmagasabb pontján állott, nem avatkozik a dologba s a nemzetnek nem ajánlja Búbért Károlyt a már megkoronázott király ellenébe. A világi elem kezdetben épen semmit sem akart tudni Búbért Károlyról s a pápa követe Budán kudarczot vallott, csupán a papságban, mint engedelmes szolgákban talált a pápa Búbért Károly pártfogóira. Ilyen volt a politikai helyzet, mikor a pécsi püspök választása szőnyegre került és Miklós kántor-kanonok erősen bízott a nemzet önálló jogaiban s a párttusák élén álló Henrik bánban s ennek győzedelmében, míg a káptalannak egy nagy része a pápa óhajainak terét foglalta el s Búbért, Károly pártján állott a koronázott király ellenében. Miklós kanonok saját pártállásának és érdekének előmozdítására, úgy látszik, szövetséget kötött Henrik bánnal olykép, hogy ez őt a püspökségbe segíti, viszont Miklós föladata lett volna a káptalan Búbért Károly pártján álló tagjait attól elterelni s a pécsi papságot a nemzeti pártnak megnyerni. Azonban az erőszakos mód, melylyel Henrik bán tervének kiviteléhez fogott, nem vezetett sikerre. Henrik akkor Baranyavármegye főispánja volt s mint Ü3ren élve hatalmával, elfogatta Jakabot, a pécsi várnagyot, vele a püspöki javakat és azokat Miklós kanonok gondviselésére bízta, de ezzel a káptalant az intercalaris jövedelmétől megfosztotta. Miklós kanonok is arra számított, hogy hatalmával kezében erkölcsi kényszert fog a káptalanra gyakorolni s bizony nyal tett is a káptalan tagjainak e részben Ígéreteket, valamint Henrik bánnak is megígérte, hogy harezosai gyarapítására 30—40 fegyveres embert fog neki szolgáltatni. Törekvése, pártját többségre emelni, mégis hajótörést szenvedett, de nem volt e párt kisebbségben, mert ez esetben Miklós törekvéseinek mellőzésével, mást választottak volna püspöknek. Miklós kanonok terve keresztülvitelével tovább is várt volna, hogy kiaknázhassa a kényszerhelyzetet, melybe a káptalant sodorta, ha azt nem látta volna, hogy Búbért Károly pártja az országban egyre szaporodik s hogy a püspökök nagy része hozzá pártol. Miklós kanonok sorsa Búbért Károly sorsával állt összeköttetésben : ha ez bukik, úgy Miklós eléri ezélját. Valóban a kényszerűség vitte Miklóst arra, hogy többséget nem szerezhetvén, a két párt oly egyezségre lépett, hogy a püspök-választást, a bevett szokások értelmében, az esztergomi érsekre fogják bízni; ez úton mutatkozott a reménynek utolsó csilláma, hogy sikeriilend őt részére hódítani.
